Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPÍRÓK VILÁGA - SÁNDOR TIBOR-KlNCSES KÁROLY Fotó/város/történet. Híres fényképészek a városról

Teleki tér, 1917. szeptember 23. André Kertész felvétele Az ócskapiacok sorsa a temetőkével rokon, az elmúlás és a feltámadás e köztereit a városfejlődés hullámverései mindig egyre távolabbi perifériák felé vetik. A pesti zsibárupiac a Schiffmannsplatzról (az Operaház későbbi helyéről) így előbb az Új vásártérre (a mai Köztársaság tér) hurcolkodott, majd 1897-ben a városatyák „esztétikai szempontból" helyesebbnek látták még távolabb, a kényszerdologház, a köztemető és az északi vasút közelében fekvő Teleki térre telepíteni. (A zsibárus-üzleteket, a pálinkamérésckkel együtt, már korábban a mellékutcákba és a közintézményektől száz méteres távolságra parancsolták.) Egy emberöltő múltán a Teleki felett is kongatni kezdték a lélekharangot, leginkább Angyalföldre tervezték kiköltöztetni. Végül 1950-ben szedték szét, majd — három műszakban, éjjel, fényszórók mellett teljesítve a tervet — építették fel újra a bódékata Mária Valéria telep szélén. (Részlet a Szabad Száj köszöntőjéből: „Egy kicsit furcsa lesz, de csigavér: az új cím: Valéria »Telepi« tér".) Aztán, hogy már álltak a József Attila lakótelep szép új házai, rossz emlékeket kezdett ébresztgetni mellettük a szegényszagú Ecseri, így hát 1964 óta a mezők szélére csapott Nagykőrösi úti használtcikk-piacra villamosozik-buszozik a tömeg.