Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

„LEGYEN IRGALMAS, FÉNYKÉPÉSZ ÚR” - DÉRY TIBOR Hozzászólás a fotográfiához

Chateaubriand kedvéért sem tudnám kitátani. Nem ismerjük azt, ami körülöttünk s bennünk van, nem ismerjük saját magunkat sem s mégis egyre újabb Amerikák után vágyódunk. Hogy mennyire nem ismerjük a legkézenfekvőbb, a legegyszerűbb, a látható világot sem, hogy legpontosabban működő érzékszervünk, a szem is milyen felületesen és önzőn működik, csak abból a szögből s csak annyit választva ki ebből a látható világból, amennyire a legszigorúbb ökonómia szerint szükségünk van, hogy mennyire nem ismerjük még a világ felületét sem, arra a fényképező lencse tanít meg legjobban. A szemünk nem lehet tárgyilagos, a szemünk átalakítja a világot. Azt látja meg, jobban mondva, azt regisztrálja a látottakból, amire szükségünk van, ami ellen védekeznünk kell, vagy ami hasznunkra lehet. Ha a déli forgalom idején végigmégy az Andrássy úton, legföljebb ha minden tizedik ember vesz észre, a többi kilenc nemcsak hogy nem veszi tudomásul üzleti vagy higiénikus sétádat, de a szó szoros értelmében nem is lát meg s aki meglát, az is legföljebb, mint forgalmi akadályt, tested általános körvonalait s mozgásod irányát veszi tudomásul. Ha az Andrássy úton abban az órában történetesen csak személyes ismerőseid sétálnának, az arányszám már megjavulna, már hárman vagy négyen látnának meg tíz közül, mert már nem vagy közömbös látvány, már érdekek fűzik őket hozzád, szükségük van rád (akkor köszönni fognak) vagy védekezniük kell ellened (mert hátha pénzt akarsz kölcsönkérni). De ha helyetted déli tizenkét órakor egy oroszlán sétálna végig az Andrássy úton s ha akár a legnagyobb csendben s a legbékésebb szándékkal sétálna is az autóbuszok között, százat lehet tenni egy ellen, hogy tíz ember közül legalább kilenc meg fogja látni s a tizedik legföljebb azért nem, mert a Dreyfus-pert olvassa ép az újságjában. Azt látjuk meg a világból, amit meg kell látnunk. S aszerint, amit meg kell látnunk, más és más szögből, más és más síkját látjuk meg az egésznek. Ha mezítláb kellene végigmenned ugyanezen az Andrássy úton, teljességgel ki van zárva, hogy ne vennéd észre az aszfalton heverő gombostűt, amelyet cipőben semmi körülmények között sem méltatnál figyelmedre. S néhány napi ilyen Kneipp kúra után csodálkozva állapítanád meg, hogy az Andrássy út, felülről nézve, milyen új, ismeretlen világot rejtegetett eddig talpaid alatt. A világ tehát több és más, mint amilyennek ismerjük s ezt a többletet s ezt a másmilyenséget van hivatva megmutatni a fényképező lencse. Erre csak a modern fényképészet jött rá s a legnagyobb elragadtatással, saját