Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

„LEGYEN IRGALMAS, FÉNYKÉPÉSZ ÚR” - MÉLIUSZ JÓZSEF SOBRI JÓSKA kihívó képe egy ócska fotográfián

Tiszta lelki ártatlanságban. A líra micsoda pillanata! Elragadtatás. Zsoltár egy mondatban a leendő fiziológiai nőhöz. Akiben tovább él majd a teremtés. Az emberi nem. És az anyai szó. Álszemérem nélkül. Mi is a szemérem? Avagy hogyan káromkodunk mi naponta? Az Új pásztor nemcsak a születő forradalom regénye. Egy antropológiai állapoté is. Amely a szóban érhető tetten. Hegyi gondolatok. Hegyi lázadás. Hegyi szavak. Istenhátamögöttiség. Időmögötti ség. Fügefalevél-mögöttiség. Egy társadalmi rend fonnyadt műfügefa-leveleit tépted szét. Tapostad a kelet-európai úri világ sarába. Vágtad a szemébe. Durva hegyi kezekkel. A Demeter disznópásztor kezével. Miközben Demeterben a forradalomra nyílt ki az emberi értelem. Egyszeri egyetlen könyv. Mely új olvasatot kíván. Valóban. A Te forradalmi könyved irodalmi feltámasztása a strukturalista olvasatra vár. Mert csak nekije nincs még. A szociológiait tudjuk. Többféle is vagyon belőle. Még hogy hiányzik az Új pásztor lázadásából a vezető erő?