Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

„LEGYEN IRGALMAS, FÉNYKÉPÉSZ ÚR” - MÉLIUSZ JÓZSEF SOBRI JÓSKA kihívó képe egy ócska fotográfián

Aztán a nyolcadik. Kahána Mózes. Visszajött Moszkovából. Ott vannak velünk a képen mégiscsak. Nézem, nézem a fényképünket. Többen vagyunk rajta, mint a láthatók. Aztán jött a kilencedik író. A tizedik. A tizenegyedik. Stb. Mert itt csak az írókat emlegetem. Jöttek mások is. Jöttek mások is. Kritikusok. Tudósok. Jöttek. Mentek. Az a fénykép ez utolsó másfél évtizedünkben bejárta az irodalomtörténet haloványabb oldalait. Nem éppen mindegyikét. Kommentálták így is: íme, a gonoszak. Pedig a lemezen nem heten voltunk. Rendhagyó gonoszok. Valóban elhagytunk egy rendet. A Negyedik Rendért. Négyen, meg a láthatatlan fényképész és a többiek. Igazuk van szidalmazóiknak. Gonoszok. S ha valóban haramiák voltunk? Te voltál a Sobri Jóska. Nézlek. Hallom ólomgombvégű-szemkiverő-gigát-összeszorító karikás ostorod erdei csattogását. Látom pandúrok ferdeszájú kávéházi mosolyát. És egy édes-huncut mosolyt. A Tamási Áronét.