Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

„LEGYEN IRGALMAS, FÉNYKÉPÉSZ ÚR” - MÉLIUSZ JÓZSEF SOBRI JÓSKA kihívó képe egy ócska fotográfián

Gaál a komoly. Ama percben alighanem meghatott is. Mögötte már egy viharos élet. Forradalom. Bécs. Berlin. Üldözött élet. Menekülő élet. Hont teremtő életet teremtett éppen. Velünk. Mögötted a rebellis Prága. Korvin előtt a Népfront-Párizs. Méliusz mögött dada-Zürich és vörös-Berlin. Te vagy közöttünk a legpeckcsebb. Demeter, a disznópásztor. Fülöp, a nagytüdcjű úszó. Marci, a szökött katona. Szilágyi az Akasztott emberben kiáltványkiáltó. Nagy veszekedő. Káromkodó. Bolond. Hogy van az? Hogy mindenkivel összevesztél? Hogy van az? Hogy csak Méliusszal nem vesztél össze soha? Miért? Mert védelemre szorult? Mert védtél egy sokszor feljelentett nímandot az irodalomban? De nem róla van szó. Te nagylelkű! Gaállal is összeveszekcdtél. Nem viselted el soha a zablát. Fegyelmezhetetlen. Te nagy érzelmes. Nagy érzékeny. Nagy gyermek máig s mindhalálig. Valóban a szent tömeg fájdalmainak megszenvedője. Igazság könyörtelen szenvedélyese.