Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPVARÁZS - KOLTA MAGDOLNA Képmutogatók Pest-Budán

ben, majd 1890 után rendkívül elterjedt volt. A sztereónézővel történő képnézege­tés a polgári családok, társaságok egyik leg­érdekesebb időtöltésének számított. A tá­voli kuriózumok megismerése ezzel a ta­lálmánnyal kikerült a vásári közszórakoz­tatás, a spektákulumok köréből, és belé­pett a polgári otthonokba. A Guckkaste­nek, kozmorámák, laterna magicák kései utódaként a századfordulón könyvforma dobozokban árulták a különböző városok­ról, országokról, háborúkról készült „ké­peskönyveket", ötven-száz képpel. Szte­reónézőn mindent meg lehetett nézni, így például a búr háborút, VII. Edward koro­názását, a sanghaji kikötőt, sőt, még az első világháborúról is megjelent egy sztereó­sorozat az Underwood & Underwood cég kiadásában. Budapesten Calderoni István „látmű­vész" volt a legnagyobb forgalmú sztc­reókép-forgalmazó a 19. század második félében. 1860-as hirdetése szerint „Ste­reoskopok legnagyobb raktára az egész bi­rodalomban Bécs, Prága — Paris, London­stereoskop — valamint Olaszország, Sveicz, Egyiptom és Amerika tájképeivel stb. — Fekete színezett és transparent francia csoportozatok tucatja 1 ft 50 kr-tól 15 Ft-ig. — Különös figyelmet érdemelnek s ajánlhatók: Pest, Buda és Pozsony 30 egészen újonnan felvett tiszta és legjobban sikerült képei, darabja 60 kr, tucatja 7 ft. Fennérintett városok... fényképei... A fő­raktárlétezik: Galderoni István látművész­nél Pesten, a Váci utcában 3-dik szám 32. Politikai Újdonságok, 1860. november 22. 744. sz. 3453. old. 33. Ernst Kieninger-Doris Rauschgatt: i. m. 52. old. A sztereónézést élelmes üzletemberek kezdettől próbálták közösségi szórakozás­sá avatni. A megoldást a századfordulón August Fuhrmann Kaisej'panoramá]^ hozta meg. Ez a nagyméretű farondclla 25 néző­nek tette lehetővé egyszerre a sztereó élvezetét. A rondella körül foglalhattak he­lyet a látogatók, mindenki előtt volt egy néző. 50 képet lehetett megnézni, a kép­váltásra csengettyűhang figyelmeztetett, a képeket egy óraszerkezet mozgatta to­vább. Az üvegdiákat hátulról világították át, ami fokozta a mélység érzetét. Fuhr­mann maga így írja le panorámáját: „ele­gáns, reprezentatív körépítmény diófur­nérral, aminek átmérője 3,75 m. Hat lábon áll és a talajtól a faragott felső peremig 2,40 m. A karfák praktikus, sötétbarna, szolid bőrbevonatot kaptak, az alsó szövet­33 függöny tűzbiztosan impregnált." Fuhr­mann azért nevezte el szerkezetét Kaiser­panoramának, mert Vilmos császár is ren­delt egy példányt egyik palotájába. Az első világháború alatt már a kor szavának meg­felelően világpanorámának nevezték a lát­ványosságot. Igen jó üzletnek bizonyult, hetente megújított képanyaggal 180 világ­panoráma működött Európában. 34 A tema­tikusán rendezett képciklusok egyrészt közeli és távoli tájakat mutattak be, más­részt aktuális információkat is továbbítot­tak a nyilvános élet számos területéről. A képek világában a Kaiserpanorama az első tömegmédium, amelynek használatát ka­pitalista ökonómiával tervezték meg. Míg a panorámafestményt nézője bármeddig szemlélhette, az automatikusan továbbí­34. Achim Baar: Stereoskopie. Räume, Bilder, Raumbilder. Essen, 1991. 34-36. old.

Next

/
Thumbnails
Contents