Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)
KÉPÍRÓK VILÁGA - ALBERTINI BÉLA Világháború végi szociofocók
mű könyv 1946-ban azt mondja: „...az iz30 raelita lakosságból 100 000 fő hiányzott . Nem szívesen bonyolódnék ezzel összefüggésben az utóbbi években fellángok számháborúba — hogy ugyanis mennyi volt az áldozatok „pontos" száma Budapesten és álcaiában Magyarországon —, a magam részéről úgy vélem, hogy tartalmilag egy ember halála semmivel sem súlytalanabb, mint százezeré. Rózsa László itt látható képe a közismert vonatkozó fotográfiákhoz képest sajátos: a halállal az életet állítja szembe. Az Auschwitzban születeti'című 1945-ös felvétel tömör fogalmazási!, és szűkszavúságában is sokatmondó. Ha valakinek Budapesten hosszasan nem jutott munka, vagy — esetenként a háború közvetlen következményeként — elvesztette munkaképességét, végképp a peremre sodródott. Escher Károly (1890-1966) egy köztes cset megjelenítését adja 1944-es Vak muzsikusával. A fotóriporter hírét sokan ismerik. Kevesebben tudják viszont, hogy ő még a némafilm hőskorában kipróbálta — és eredményesen művelte — a filmoperatőri munkát is. Escher profi riporter volt a szó valódi értelmében, az események vadásza, aki nem sokat törődött a politikával, így filmezte a Tanácsköztársaság eseményeit, fényképezte a parlamentben be32 szelő Gömbös Gyulát, a magyar hadsereg 33 1940-es kolozsvári bevonulását, s a mun30. Budapest közállapotai... I. m.: 7. old. 31. Escher Károly: Riportfényképezés. (Függelék: A Pet őf i-d a g erroííp i a. A szövegezésben [közrem.] Papp Antal.) Budapest, Műszaki Kiadó, 1959.125. old. 32. A Pesti Napló képes műmelléklete, 1933. május 21.2. old. káspártok vezéreit, középen Rákosival az 1946-os május elsején. 4 Klasszikus nagyságát a magyar szociális fényképezésben még az a hatvanas évekbeli kísérlet sem csökkentheti, amely arra irányult, hogy őt szinte kizárólag a harmincas évek szociofotósként aposztrofálják. A Vak muzsikus, amely a háborút követő időszakban a Képes Figyelőben is megje35 lent, a premier plán eszközével maximálisan élő fotográfus mesterműve. A hegedülő férfi környezetéről csak jelzést kapunk, a hangsúly alapvetően az arckifejezésen és a zeneszerszámon van. Zenei szempontból talán nem sértő itt „szerszámot" mondani, hiszen látható szerepe meglehetősen egyértelmű. A zenélő arca extatikus — hogy cz az előadás tartalmához, vagy a muzsikus sorsához, vagy mindkettőhöz együtt kötődik, azt a néző csak mérlegelheti. Hatásának drámaisága azonban bármelyik változat esetén sem igényel hosszas leírást. A kép riporteri, szociofotós telitalálat. Az adott időszakban megnövekedett azoknak a koldusoknak a száma is, akik már „ellenszolgáltatás" nélkül kéregettek. Rózsa László fehér botos embere a körúton 1945-ben szintén ilyen. A mai szemlélő számára talán „aránytalanságnak" tűnhet e témakörben két világtalan fényképének közreadása, de a korabeli forrásokat tanulmányozva feltűnően nagy a látásukat vesztettek köre a mindennapi életben. „Sok a hadi-vak!" — mondja ekkor dr. Molnár Erik népjóléti miniszter egy interjúban. 36 33. Híd, 1940. l.sz. 22-23. old. 3i. Május 1. A tömeg viharosan ünnepli a munkáspártok vezéreit a Hősök terén. Képes figyelő, 1946.18. sz. (címlap-fénykép) 35. Kotányi Nelly: Koldusinvázió. Képes figyelő, 1946.36. sz. 17. old.
