Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPVARÁZS - KOLTA MAGDOLNA Képmutogatók Pest-Budán

ban, mégpedig külön e célra épített kör alakú, ablak nélküli épületekben, ún. rotundákban. Panorámát készíteni nem volt kis feladat, egy kb. 2000 nm-es felületet kellett úgy megfesteni, ahogy egy bizonyos nézőpontból — a horizontélmény miatt általában magaslatról vagy hegycsúcsról —, topográfiailag pontos beosztással látszana. A kb. nyolc tonna súlyú festmények hozzávetőleg egy év alatt készültek el, több, erre specializálódott festő munkája nyomán. Ez volt az első olyan műfaj, amely kizárólag egy anonim, folyton változó embercsoport optikai igényeit igyekezett kielégíteni. A század első felében a városkép-panorámák a legdivatosabbak, de a háborús időkben a csataábrázolás is igen gyakori. A panoráma élvezete azonban gyorsan kilépett a helyhez kötött rotundákból. Egyrészt vándorpanoramisták dolgoztak kisebb, panorámának nevezett, de nem 360 fokos tájélményt nyújtó szerkezetekkel, ők vették át a moralizáló képmutogatók helyét. Egyikük — Gaetano Pecci Theatrum Mundija — Magyarországon is megfordult. Érdekes, vegyes műfajú előadás lehetett a „Theatrum Mundi: die Welt-Bühne bestehend in Landschaften mit beweglichen Figuren". A képek egyszerre táj-, város- és csataképek, elsősorban földrajzi, építészeti és történelmi érdekességek (főként a napóleoni háborúk) bemutatásai. Egy-egy előadáson öt-hét műsorszám szerepelt. A háttérfestmények előtt mechanikusan mozgó hajókat, a képeket benépesítő, szintén mechanikusan mozga27. A színlapok a győri Xantus János Múzeumban találhatók, ismerteti őket Belitschka-Scholz Hedvig: i. m. 10-11. old. 28. Sárospatakra elég korán, 1760-1770 között eljutott egy tott figurákat láthatott a közönség: tengeri csatákat, megszállást, csapatmozgást, illetve békés tengeri kikötőket, víziparádékat, korzóéletet ábrázoltak az előadások. Szélesebb körben terjedt el a kozmoráma'mk nevezett „szobapanoráma". A nagy körképek mindig jelentős tőkebefektetést igénylő, nagy kockázatú vállalkozások, óriási súlyuk miatt nem, vagy csak nehezen utaztathatok, ráadásul rendkívül tűzveszélyesek voltak, tehát a rizikó nagy, a haszon kockázatos. Ezért a monumentális körképekkel szinte egyszerre megszületett a kozmoráma. Az általában 1,2 m magas, 6 m hosszú, félkörben, egy doboz belsejében felállított képeket lencsén keresztül kellett nézni. A doboz elülső oldalán 68 nyolcszögű vagy kerek lencsét helyeztek el, amelyek kb. háromszoros nagyítással mutatták a képet, s plaszticitást, nagyobb mélységet is kölcsönöztek az ábrázolásnak. Az összerakható, ezáltal könnyen utaztatható szobapanorámák kisvárosokba is eljutottak, ahol az óriáspanorámát nem érte volna meg felépíteni. Egy nagy kép helyett több kicsi, sorozatba rendezett képet mutattak be. Ha hiányzott is belőle a körkép-élmény, ezt a hiányt könnyen pótolta a változatosság, hiszen a vándorpanoramisták viszonylag nagy képkészlettel dolgoztak. A kozmorámák közvetlen rokonai a képnézés egyik legegyszerűbb formájának, a kukucskáló doboznak, de a vásárokban, szabad ég alatt mutogatott GuckkasA?/ekhez képest ezek már egy fokkal finomabb ízlést tükröznek. Kiss Lajos, a kozmoráma, amelynek 72 kézzel színezett rézmetszete is fennmaradt, zömmel tájképek, színpadi jelenetek. Takács Béla: Kozmoráma és varázslátcső. Fotó, 1960.4. sz.