Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPÍRÓK VILÁGA - ALBERTINI BÉLA Világháború végi szociofocók

személyiségeket jelenít meg a jóságostól a megkeseredett pesszimistáig. Az egyik kisfiú katonasapkája korfestő. A gyerek mindig és minden helyzetben gyerek; van, amelyik a fényképezés műveletére koncentrál, s akad, aki zavartalanul az orrát piszkálja. A népkonyha a szociális ellátás régi alapintézménye. Fényképen az 1891/92-es évben az orosz Makszim Petrovics Dmitrijev képein bukkan fel talán nemzetközileg is a legkorábban, a Volga-vidéki éhínségenyhítés gyakorlatát mutatva be." Tábori Kornél, az ismert író és publicista — s kevésbé ismert szociofotós — a századelőn a Tolnai Világlapjában kommentálja a Bakáts téri ingyenes ebédre várakozók fényké12 pét. A világgazdasági válság sújtotta Magyarországon a már idézett Szélpál Árpád több nevezetes budapesti népkonyha-felvételt készített; ezek egyike 1931-ben egy bécsi szociáldemokrata képes újságban jelent meg. A csepeli népkonyha-jelenet az idézett fotótörténeti példáktól abban különbözik, hogy a régebbi keletű képek, ha sok szereplősök is, nem tumultuózusak. S ez elgondolkodtató. Dmitrijev öreg muzsikjai és gyermekei rendezetten ülnek a hosszú asztalok mellett; Tábori kitér arra, hogy a Bakáts-téri ételvárók két sort alkotnak, külön a nők, s külön a férfiak; Szélpál kanalazó emberei őrzik önálló aurájukat, szinte magányosak a tömegben. Rév Miklós képén viszont... nos, látjuk. Miben keressük u. Dmitrijev, Makszim Petrovics: Nyeurozsájnüj 1891-92 god v nyizsegorodszkoj gubernií. Nyizsnij-Novgorod, a szerző kiadása, 1893. (A képtáblák számozatlanok) 12. Tábori Kornél: Budapest nyomora. Tolnai Világlapja, 1905. az okot? Háborús előzmény? „Modernitás"?— Lehet meditálni. (Némi sandasággal persze azt is mondhatnánk, na, igen, Csepel, dc érdemes megfontolni, hogy Szélpál ingyenkonyhásai sem az úri kaszinó tagjai voltak.) A szikár számok ugyanakkor segítenek megismerni a hátteret. Budapesten a háború előtti időben egy átlagos lakos 2900, egy felnőtt férfi 3400 kalóriát fogyasztott naponta. 1945 végén „a hatósági jegyre kiadott halóriamennyiseg" egy átlagos fogyasztóra 556, egy hivatalnok számára pótjegygyel 680, egy testi munkásnak pótjeggyel 1100, s a nehéz testi munkásnak 1350 kalória.

14 Innen végiggondolva a kérdést, könnyebb megérteni a bevezetőben idézett állatkerti zebrák és hattyúk elvesztését is... Az élelemhiánynak a gyermekek körében keletkezett következményeiről plasztikus képet ad a Jövetidő 1946-ban (ez az orgánum a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság hetilapja volt — címe profetikusnak bizonyult, az a jövő bekövetkezett). „Az egyik sarokban egy hatéves magyaráz: »Tudjatok, amikor még élt az anyukám, ilyen vastag kenyereket hoztam magammal tízóraira, kettőt egymásra rakva. És vaj volt rajta, meg szalámi, három...« A többiek hitetlenkedve hallgatják: »Ovo néni, az Andris hazudik...« kiabálja egy kis árulkodó. Mert a Piroskát meg a Hófehérkét elhiszik, de ezt a mesét a szalámis-vajas-ke. ~, „15 nyerrol nem. 10. sz. 375. old. u Wo Horthy herrscht: Keine Milde für Arbeitslose! Der Kuckuck (Wien), 1931. l.sz. 8. old. u Budapest közállapotai... I. m.: 40. old.