Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPÍRÓK VILÁGA - ALBERTINI BÉLA Világháború végi szociofocók

lyozás kidolgozásában. Az akkori — és amerikai — viszonyok igen messze vannak, ma aligha lehetünk olyan naivak, hogy valami hasonló, közvetlen katarzist várjunk fényképektől. A továbbgondolásra azonban talán még most is van esély. A felvételeket készítő fényképészek egy részét ismerjük. Ok azok, akik profeszszionista (esetenként sajtó-) fotográfusként már korábban is erős szociális érzékenységről tettek tanúságot, vagy későbbi pályafutásuk során váltak neves alkotóvá. De keletkeztek szép számmal olyan képek is, amelyek fényképezőiről még, már (?) semmit sem tudunk. Ez aligha igényel magyarázatot; a fotográfusi névtelenség békeidőben sem ritka, háborús állapotok közepette pedig igencsak érthető. Ismeretlen annak a fényképnek a készítője is, akinek a felvétele egy utcai padon tátott szájjal alvó gyereket ábrázol. Padon szundító szegénysorsú felnőttek évtizedekre visszamenőleg alanyai a szociális fényképeknek; századfordulós példákat idéz egy a közelmúltban megjelent album, a Császári Bécs királyi Budapest

1 ; fotografált ilyeneket a harmincas években a szociáldemokrata író-publicista Szélpál Árpád

4

, ezúttal azonban másféle fényképet látunk. Egy gyermek alszik napközben, s erre kevés példát ismer a szociofotó egyetemes története is. A dán származású amerikai Jacob Riisnél (1849-1914) előfordulnak hasonló képek a Hogyan él a másik fél című kötetben, de azok még a múlt század nyolcvanas éveinek végén keletkeztek New York arab negyedében.

5 A biztonságos éjszakai nyugalomra 1945-ben nem minden pesti gyereknek volt esélye. A főváros az első bombatámadást 1944. április 3-án szenvedte el, s az angolszász repülők megjelenése ettől kezdődően eltérő gyakorisággal és változó intenzitással folytatódott.

6 Ismeretlen fotográfus felvétele őrzi 1944-ből a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Fényképtárában egy kibombázott férfi maradék vagyonkájának mentését. Ha az ábrázolás tárgya nem az lenne, ami, azt mondhatnánk, a fénykép szép ; a mentenivalót összefogó fehér lepedő foltja, amely kiviláglik a komor, sötét háttérből, szinte a megadás képzetét idézi fel a hagyományos jelképrendszerben. Érzékelhető, hogy a férfi mozgásban van, nem siet (most már minek?), de halad. Öltözéke azt jelzi, hogy a bombakárt megelőzően sem tartozott a tehetősek közé, ezúttal pedig a hátán elférnek az értékei. A kép többi épí2. Pollack, Peter: Die Welt der Photographie von ihren Anfängen bis zur Gegenwart. (The picture history of photography from the earliest beginnings to the present day.) Bearb. d. deutschsprachigen Ausg. Walter Boje-Peter Cornelius [etc.] Wien-Düsseldorf, Econ Verlag, 1962. [302.] old. 3. Császári Bécs királyi Budapest. Eotográfiák a századforduló idejéből. Összeállította Jalsovszky Katalin, Tomsics Emőke, előszó: Hanák Péter. Wien-Budapest, Verlag Christian Brandsîaîter—Képzőművészeti Kiadó, 1996.50-51. old. 4. Szélpól Árpád kiállítása. Budapest, V., Dorottya u. 8.1985. november 14—december 7. [Katalógus.] Budapest: Műcsarnok, 1985. Borító és 8. old. s. Riis, Jacob: How The Other Half Lives. Studies among the Tenements of New York. Ed by Sam Bass Werner Jr. [Publ. by] The John Harvard Library. (Illustr.) Cambridge/Mass. The Balknap Press of Harvard Univ. Press, 1970. A 25-26. sz. képmellékletek. 6. Budapest története. 5. köt. Szerk. Horváth Miklós. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1980.569. old.