Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPÍRÓK VILÁGA - VARGA KATALIN Egyszer és azóta sem

A „bányászati tér", szemben a Nobel dinamit pavilon, balra a posta pavilonja, jobbra a bányászati kohászat csarnoka, hátul a járművek csarnoka Klösz György felvétel BTM Kiscelli Múzeum „... csak a vállalkozásból származó összeg maradt meg... " elégedve az eperjesi Divald Károly és fia tájképeivel. A temesvári Kossak József katonai csoportokat ábrázoló képeit Austiakus különlegességként értékelte, míg Löwinger mesterkéltnek látta. A szegedi Keglovich Emilt mindketten méltatták, bár Löwinger elégedetlen volt a Tisza Lajost és Munkácsy Mihályt együtt ábrázoló, régebben készült képpel, előnytelennek találván annak kifestését. Ellinger Ede szintén régebbi, az országgyűlési képviselőkről és miniszterekről szóló 40x50-es képeivel jelentkezett, amelyeket kritikusai ósdi felfogásúnak, elrendezésükben monotonnak minősítettek. Kalmár Pétert egyedül Löwinger említette, igaz, nagyon elmarasztalókig. Részben mert ő is 10-15 éves, az opera művészeit bemutató makart képeket állított ki egyetlen nagy keretben, ráadásul rossz kifestessél, míg új alkotásain a háttérbe beragasztott képeken az emberek vagy a levegőben lógnak (a szerb dalár-