Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPÍRÓK VILÁGA - VARGA KATALIN Egyszer és azóta sem

zölhettek, nem érintett. A rajzolók joga a kiállítási tárgyak rajzolására korlátlanul megmarad. Tudományos intézetek vagy szakmunkák kiadása céljából felvételt a szövetkezet részére fizetett és a kiállítási igazgatóság által a szövetkezet meghallgatása után megállapított kárpótlási összeg ellenében engedélyt nyerhetnek. A szövetkezet által kizárólagossági jogából folyólag eszközölt felvételek után követelhető egységárak egyezményileg állapíttattak meg. A kiállítás csarnokait és egyes részleteket tárgyazó fényképek a kiállítás területén mindenütt árusíttattak. A szövetkezet erre külön engedélyt nyert. A kiállítás igazgatósága megengedte a szövetkezetnek, hogy a XV. csoport pavilonjában műtermet és a kiállítás területén gyorsfényképek eszközlésére csinos sátrakat állíthasson fel."

18 Moller Miklós, a Fényképészeti Értesítő szerkesztője egy olvasó levelére válaszolva teljes mértékben elismerte a „budapesti előkelő fényképészek" „ad hoc szövetkezetének" egyedüli jogát az amatőrökkel 19 szemben, de később, amikor ő maga esett áldozatul a tilalomnak, kissé értetlenül állt a helyzet előtt. „Szerkesztőnk a múlt hó közepén néhány napot Budapesten töltött a kiállítás megtekintése végett— írja a lap. — Szándékában volt ez alkalommal néhány életképet — 9x12 kézi kamarával — felvenni, mely a zsibongó nyüzsgő kiállítási népséget lett volna hivatva föltüntetni. Kérelmet intézett ez ügyben a Fényképészek szövetkezetéhez, mint amely a fényképezés jogát a kiállítás területén átvette, 18. Motlekovics Sándor: Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota. 3. köt. 1897.190. old. és — evvel elutasíttatott. Már maga a tény, hogy egy fényképészeti szaklap szerkesztőjének, aki pedig a magyar fényképezés érdekében már tett valamit, a fényképezési engedélyt nem adták meg, jellemző a magyar fényképészek gondolkodásmódjára; még jellemzőbb azonban a megokolás, mely szerint az engedély nem adható ki, mivel a szövetkezet maga is készíttetett az egyes épületekről képeket, és avval, hogy a szerkesztő felvételei legyenek a laphoz esetleg műmclléklctként csatolva, a szövetkezet felvételei quasi silányabbaknak vannak kijelentve. Pedig hát szerény nézetünk szerint ezen megokolás alaposan sántít. Mert van egy kis különbség a megrendelt felvétel és a tetszés szerinti felvétel között; előbbinél az épület (pavilon stb.) a fő tárgy, mely előtt sablonosán fel van állítva a teljes díszbe öltözött személyzet, utóbbinál az épület vagy épületek csak mellékesek, amennyiben nem annyira ezeket egyesleg, mint inkább egymással összhangban, de még inkább csak háttér gyanánt kívántuk volna felvenni, míg a kép fő tárgyai az életből ellesett jellemző jelenetek lettek volna. Aztán még van egy kis különbség a nagyság között is; a szövetkezet képei mind 18x24 és még nagyobb alakúak; szerkesztőnk pedig 9x12 kézi kamarai felvételeket kívánt készíteni. De hát nem akartunk a szövetkezettel ujjat húzni, valamint nem is neheztelünk rá ezért, csak az a kár, hogy e téren is még a régi copfos felfogás uralg."

20 A kiállítás fényképezése szakmunkák céljára, ahogy a szabályzatban olvashatjuk, 19. Fényképészeti Értesítő 1896. március 1.5. sz. 76. old. 20. Uo.1896. júliusi. 13. sz. 201. old.