Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPÍRÓK VILÁGA - VARGA KATALIN Egyszer és azóta sem

hetné egy műcörténeti múzeum alapjait, a látogatók pedig becses emlékkel távozhatnak a pavilonból. A csarnokba szóló csekély belépő ellenében mód lenne a fényképészet gyakorlására is. Veress elképzelése a fotográfusok fegyelmezett összefogására épült, bár azt maga is érezte, hogy a szakmában uralkodó közönyösség miatt a kiállítás költségeit pusztán közadakozásból nem lehet előteremteni. Úgy vélte, hogy mindenekelőtt létre kellene hozniok egy kb. százfős országos egyesületet vagy szövetkezetet, amely talán elő tudja teremteni a szükséges pénzalapot, némi állami kölcsön segítségével.

4 Mintegy válaszul, Forché Román hivatalos felhívást és tájékoztatást tett közzé, melyben tudatta, hogy az 1885. évi riasztó kiállítási viszonyokkal szemben — ahol jelentéktelen iparcikkek között szorongtak — a fényképészek cz alkalommal tágas, műteremmel és mellékhelyiségekkel ellátott külön osztályt kapnak, mivel a szakma még nem elég tőkeerős saját csarnok felépítéséhez. E területen, tekintettel a kiállítás nemzeti voltára, kizárólag Magyarországon készült képeket mutathatnak bc. A fővárosi kollégáknak a portrékészítést, a vidékieknek a népviseleti és a tájfelvételeket ajánlotta figyelmébe.

5 Veress Ferencnek írott válaszában Forché támogatta az országos kongresszus megszervezését, abban a reményben, hogy ott kellő összefogással végre megalakíthatnak egy országos egyesületet, valamint egy szakiskolát.

6 Júliusban Veress Ferenc újabb levelet intézett a szerkesztőséghez, amelyben a következőket írta: „A Fényképész szövetkezetet azért volna nagyon jó minél hamarább életbe léptetni, hogy mint egy erős test a maga méltósága szerént, képviselhetné magát művei által az ezredéves kiállításon. Aztán, a szövetkezet az önálló pavilon érdekében is hathatósabban működhetne... míg így olyanok vagyunk, mint akol és pásztor nélkül szétszóródott juhok hazánkban... amint egymás baján, úgy nem törődünk a közügyekkel; nem ismerjük egymást, hogy teljes bizalommal s valódi szeretettel viselkedhetnénk egymás iránt, hogy ismeretcink által egymást támogathatnánk, hogy sanyarú körülmények között egymáson mint szerető édes testvérek segíthetnénk... Ebben, mindnyájan, mint a szép és valódi jó iránt szomjazó vándorok a központból, Budapestről várjuk fakadni az enyhítő forrást." Októberben a lévai Kalmár J., mint aki türelmét vesztette a meddő spekulációk miatt, energikus, már-már provokatív javaslatot tett. 1895. január 3-ra hívják össze a fényképészek kongresszusát, melynek rendező bizottságában kapjon helyet: Kalmár J., Forché Román, Neumann Ignác és Szigeti J. A tanácskozásnak négy témakört jelölt meg: a fényképészek egyletének megalakítása, helyzetük javítása, szakiskolájuk felállítása és a millenniumi ünnepségek idején követendő magatartásuk kialakítása.

8 Az idő rövidsége miatt a hig4. Fényképészeti Értesítő 1894.3. sz. 19. old. s. A bejelentő íveket Forché Román műtermébe (V., Harmincad u. 4.) kellett visszaküldeni. {Fényképészeti Értesítő1894. május, 5. sz. l.old.; június, 6. sz. 49-51. old.) 6. Fényképészeti Értesítő 1894. május, 5. sz. 37-40. old. 7. Uo. 1894. július, 7. sz. 60-62. old.