Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPÍRÓK VILÁGA - VARGA KATALIN Egyszer és azóta sem

lázas szervezkedésnek nyomát sem tapasztaljuk. Ez annál is inkább meglepő, mivel Tarczali Dezső, a Fényképészeti Értesítő felelős szerkesztője már 1894 februárjában felhívta olvasói figyelmét a jeles évforduló jelentőségére. Egyebek között azt javasolta, hogy az országban tevékenykedő több mint 300 önálló fényképész készítsen magáról „visit alakban" mellképet, és azt küldje be a szerkesztőségbe, ahol majd tablót komponálnak belőlük az Értesítő ünnepi száma köré. E hatalmas csoportképet természetesen bemutatnák a kiállításon, majd az ipari- és kereskedelmi miniszternek adományoznák, kicsinyített változatát pedig elküldenék minden érintettnek. A lap júniusi számában Tarczali megismételte felhívását, majd júliusban, augusztusban és szeptemberben folyamatosan közölte a jelentkezők nevét, de mivel a felsoroltakon kívül sokkal többen nem kívántak élni e lehetőséggel, a tablókérdés többé nem került elő. Tarczali szorgalmazta egy fényképész egylet megalakítását, valamint egy 1896-ra időzített kongresszus összehívását is. Az egyletnek összefogó szerepet szánt, hiszen a fotográfusok nem tartoztak egyetlen iparkamarához sem, így sehonnan sem remélhettek védelmet a „jött-ment hirtelen", azaz kontár fényképészekkel szemben. Az i. Képet küldött Forché Román (Bp.), Schrecker Miksa (Eszék), Kemény Jenő (Sátoraljaújhely, Kassa), Babar Ferenc (Nyíregyháza), Munkácsy Lajos (Kolozsvár), Szigeti J. (Kaposvár), Kalmár J. (Léva), Vörös Kálmán (Békéscsaba), Kádas Károly (Esztergom), Czernik R. (Esztergom), Veress Ferenc (Kolozsvár), Zitkovszky Béla (Miskolc), Divald Lajos és ifj. Divald Károly (Eperjes), Bleyer Aladár (Gyula), Hunyady László és Harth J. (Nyíregyháza), Goldberger Rezső (Siklós), Futer Gyula (Szekszárd), Neumann Ignác (Bp.), Békéi Ödön érdekvédelmi funkció mellett e szervezeti forma hatékonyabbnak bizonyult volna pl. a konferencia vagy a kiállítás megszervezésében, mint néhány egyéni kezdeményező gyakorta erőtlen próbálkozása. A kongresszus összehívásában Tarczalit korántsem protokolláris szempontok vezették. Abból a felismerésből indult ki, hogy a fényképészek az ország területén szétszórtan élnek, mit sem tudva egymás szakmai vagy üzleti problémáiról, ezért elemi érdekük, hogy egy erős egyesület révén olyan fórumot teremtsenek maguknak, ahol problémáikat előadások, beszámolók vagy személyes beszélgetések keretében megvitathatják. E fórum létrehozását szolgálta volna az országos szaklap is. Ezekben az években ugyanis a fényképészek csupán egyetlen lapot tudtak el- illetve fenntartani, azt is többnyire egyéni buzgalom jóvoltából. Az országban tevékenykedő mintegy 4000 hivatásos és amatőr fényképész azonban sem előfizetőként, sem szakíróként nem támogatta e tervet. Tarczali, illetve utóda, Moller Miklós még azt sem tudta elérni, hogy a Fényképészeti Értesítő jelen lehessen a kiállítás sajtó- és közművelődési pavilonjában vagy az ott bemutatott anyagot ismertető reprezentatív sajtóbibliográfiában. (Bp.), Péntek Elek (Kisvárda), Barlos Malvin (Székesfehérvár), Spuller János (Nagykároly), Hajdú József (Mezőtúr). 2. A Fényképészeti Közlöny és Fényképészeti lopok megszűnte után évek teltek el, míg megszületett az új lap, a vidékről szerkesztett Fényképészeti Értesítő. Szerkesztősége nem lévén, számai a beküldött szakcikkek, valamint levelek mennyisége és minősége szerint alakultak, emlékeztetve a szaklapok kialakulásának hőskorára.