Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

KÉPÍRÓK VILÁGA - KINCSES KÁROLY A Maison Européenne de la Photographie és a Magyar Fotográfusok Háza

ferde üvegtetején (ami ma már nincs meg, de részét képezi a helyreállítási munkáinknak) jutott a helyiségbe. A harmadik emeleten szobák, a két szélső előtt nagy terasz, a középső alatt az üvegműterem tetőzete. Öntöttvas csigalépcső vitt a tetőtérbe, ahol a retusőrök, színezők, másolók dolgoztak a napfényműtermekben. Az udvar felőli, végig üvegből készült tetőrészt acélszerkezet tartotta, amely a mai napig épségben megmaradt. Az épület homlokzatát zöld-sárga mázas Zsolnay-majolika borítja, feljebb kváderes és ornamentális díszek, két Zsolnay-féle pirogránit szobor. A harmadik emelet teraszra néző homlokzatát is kerámialapokra festett freskók díszítik. (A festészetet és a fényképészetet jelképező allegorikus nőalakok kezében festőpaletta, fényképezőgép, reflektor, vegyészlombik.) A lépcsőházba lépőt a terazzo padlóburkolatból kiolvasható Salve felirat fogadja. Az emeletre márványlépcső vezet (jelenleg csak a félemeletig, onnan újabban öntött műkő), a falakat eredetileg tölgyfával burkolták. A fogadóteremben a négy festett üvegablak Róth Miksa munkája. Az ajtók, ablakok megmaradt példányai csiszolt vagy homokfúvott üvegből készültek. Kovácsoltvas díszei, vasszerkezetei, melyek a századfordulós napfényműtermek legjobb hagyományait őrzik, mind-mind alkalmassá teszik arra az épületet, hogy a mai, áldatlan állapotát megszüntetve, jó gazdaként visszaadva eredeti fényét, hangulatát, újra visszajussunk, legalább e ház révén, ahhoz a polgári múltunkhoz, mely az akkori Európa első vonalába tartozott — sok tekintetben. Előbb csak egy ház. Aztán majd több is. Végül az emberek egy része talán megpróbál ezek között a falak közt végre ismét polgárként élni, viselkedni. La Maison Européenne de la Photographie Jean Tiberi, Párizs polgármestere avatóbeszédét ezekkel a szavakkal kezdte: „Az Európai Fotóház megnyitása a koronája a Jacques Chirac első polgármesteri periódusában meghirdetett művészetpolitikának. A párizsi vezetés mindig figyelemmel kísérte a művészeti és társadalmi változásokat, nagy figyelmet fordított a fiatal generációk igényeire és a helyi szerveződések dinamikus formáira. A fotográfiára mindig is úgy tekintett, mint a művészi kifejezés olyan formájára, mely segít az ifjú tehetségek kibontakoztatásában, ugyanakkor különleges perspektívát is kínál a világra, így a modern fotográfia tanulmányozása feltételeinek megteremtése olyan elképzelés volt, mely azonnal kedvező fogadtatásra talált. Elérkezett az idő, hogy a jelen és a jövő felé forduljunk, átvegyük a magánpatrónusok egykori szerepét azzal a céllal, hogy a művészetet a lehető legszélesebb közönségnek tegyük hozzáférhetővé. Az Európai Fotóház lehetővé teszi, hogy az itt gyűjtött művek többségéhez hozzáférhessenek mindazok, akik érdeklődnek e művészeti ág iránt... Ennek a központnak meglesz az az érdeme, hogy egyaránt vonzó lehet az iskolásgyerekeknek és az egyetemi hallgatóknak, mert tudni fogja, hogy látogatóinak zöme bizonyosan azokból áll majd, akik az új vizuális civilizáció neveltjei. Számomra messzemenően szimbolikus jelentése van annak, hogy az Európai Fo-