Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

NŐK A KÁVÉHÁZBAN - VARGA ÉVA Hölgyközönség a pesti kávéházakban

kel" kapcsolatosan a közvéleményben él­nek. Korábban - mondja - valóban a ven­dégek szórakoztatása volt a feladatuk, ma már kevesen ismerik az animer-, és zicc­kasszírnő közti különbséget. 40 Egyébként is, ma már (1915!) normális esetben felíró­nőt alkalmaznak, aki gazdasági, könyvelési feladatokat lát el, és kereskedelmi iskolát végzett. Miután az (irodai stb.) álláshoz ju­tás igen nehéz, sokszor tanítónői, sőt pol­gári iskolai tanárnői diplomával is végzik ezt a munkát. A tevékenység részletezése után még megjegyzi: „A legtöbb felírónő szolid életmódot folytat." Mindez bizo­nyára így van, annál is inkább, mert az első világháború alatt és után jelentkező mun­kaerő-kiesést valóban sokszor igyekeztek a kávés, illetve vendéglátóiparban női munkaerővel pótolni. Ám a közvélemény tévedése az iroda­lomba is bevonult. Kóbor Tamás Budapest­jének 42 Selma nagysága a nagyon is kétes erkölcsű kasszírnők mintapéldája. Igaz, valódi életét nem a munkahelyéül szolgáló harmadosztályú kávéházban, hanem az or­feumban éli, ami alátámasztani látszik Tábori Kornél megállapítását: a kasszírnők foglalkozása és a női bájak pénzért való ki­árusítása közt nincs egyenes összefüggés. Sajátos zamata van a századfordulós bu­dapesti éjszakában a női zenekarok műkö­désének. Velük egyebek közt Krúdy Gyula egy anekdotájában találkozhatunk. E szerint Albert, walesi herceg a múlt szá­zad nyolcvanas éveinek végén Pestre ér­kezvén éjféltájt hajtatott végig a Váci (ma Bajcsy-Zsilinszky) körúton. A Nagymező utca sarkán „...kávéház volt, mégpedig a Schon kávéház, amelynek terjedelmes tu­lajdonosa igazi pesti kávéstípus volt, aho­gyan a pesti kávéház-tulajdonos az akkori nép fantáziájában élt: aranylánccal és pot­rohhal." Amikor megtudta „Schőn bácsi, hogy a velszi herceg kocsija az ő kávéháza előtt fog elhajtani: hirtelen határozott. A kávéházában fehér ruhában és nemzetiszí­nű mellszalaggal működő női zenekart a pódiumról nyomban az utcára, a kávéház elé vezényelte... a prímásnő, bizonyos Felejti Boriska a Rákóczi-indulót vezé­nyelte a bandájának, amikor a herceg fiá­kere az úttesten feltűnt..." 43 Mintha ugyan­ennek a zenekarnak megkopott és kiöre­gedett változata lépne elénk Kóbor Buda­pest)ébő\: „A zenekar hölgyei, vagy hat vén és csúnya leány, süldősen rövid fehér ba­tisztban, a vállukon keresztül széles, nemzetiszín szalaggal..." A zenés-táncos-műsoros kávéházak kö­zül a legismertebb az Orfeum(-kávéház). Az ilyen helyeken tevékenykedő hölgyek többsége komoly hasznot hoz a mulató tu­lajdonosa számára. Ezen felül jól tartja a szabót, susztert, ékszerészt is. A nők egy átmulatott éjszakáért külön tíz-húsz koro­nát kapnak, ám sokuknak kitartója van, ami erősen meghatározza egy-egy nő he­lyét a mulató hierarchiájában. Minden­40 Animer kasszírnő: ivásra ösztönző, buzdító szerepe az 42. Kóbor Tamás: Budapest. Bp., 1993. (Első megjelenés 1901 ) elsődleges. Zicckasszímő: egyhelyben ül, s felírja a kivitt ételeket 43. Krúdy Gyula: RákóczHnduló éjfélkor. In: Egy krónikás könyvéből. és italokat. Bp., 1987.269-270. p. 41 Tábori Kornél: /. m. 21-22. p. 44. Kóbor Tamás: /. m. 210. p.

Next

/
Thumbnails
Contents