Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

NŐK A KÁVÉHÁZBAN - VARGA ÉVA Hölgyközönség a pesti kávéházakban

sem tűntek el egészen a németes Kaffé­Konditorei-ek s ellenpólusukként a jóval szolidabb, igénytelenebb kávémérések. Népszerűek voltak a zenés kávéházak, melyek a cigányzenekar, s kuriózumként a női zenekar kellemeivel csábították az arra járót, s nem iparkodtak a zárórával. A kávé mellé műsorral és italokkal is szolgáló in­tézményeket, melyeknek utódai a kabaré és az orfeum névre hallgattak, a század­előn még szintén a kávéházak közé sorol­ták. A második világháború előestéjén az éjszakai élet fénypontjaiként tűntek fel az amerikaias café bárok és a hosszas időzésre és társasági életre legkevésbé sem alkal­mas eszpresszók. A polgári kávéház az idők során igen de­mokratikus intézménnyé vált. Az alkal­matlan budapesti lakásviszonyok közt a társasági életre alkalmas teret biztosított úgy a feltörekvő iparos rétegek mint a pol­gárság felsőbb körei számára. Ám a század­fordulót követően más funkciókat is ellá­tott, „...a pesti kávéház otthona, kaszinója, üzlethelyisége, melegedőhelye volt a pesti embernek," 2 írja a Reggel c. lap 1947-ben az államosításokat megelőzően. Szükségből kovácsolt erények adták meg a pesti kávé­ház speciális jellegét. A klasszikus pesti kávéház két megha­tározó előzménye a szerény igényű kávé­!. „Újabbon olyan mulatóhelyek, hol ledér és sikamlós dalokat, énekes színműveket adnak eló, gyakran bohócok és erőművészek meg betanított állatok mutatványaival vegyesen." Rém Hogy lexikona XIV. Bp., 1916.777. p. 2. Farkas Imre: Pesti kávéház. Reggel, 1947. január 27. Megjegyzendő, hogy az államosításokat és a kávéházak megszűnését megelőzően, illetve azzal párhuzamosan számos újságcikk lát napvilágot a kávéházakkal kapcsolatban. Közülük mór puszta terjedelme miatt is ki kell emelni Heltai Jenő: mérés és a felsőbb körök által használt Kaffé-Konditorei. A társadalom egymástól viszonylag távol álló csoportjai látogatták ezeket az intézményeket, melyek végül szerencsés elegyet hoztak létre. Funkcióik további elemekkel egészültek ki. A kávémérés többnyire a reggeli kávé­zás színtere volt, melyhez tej és sütemény vagy kenyér is tartozott. 3 A kávémérések századfordulós közönségére jellemző, hogy „Boltoslegények képezik a legmaga­sabb elegancziát; de nem olyanok, a kik va­lami váczi-, vagy korona heczeg utczai üz­letben vannak alkalmazva... Hanem azok a kisebb rangú boltoslegények., [akik] ..a mellékutczák boltjainak szolgálattevő szellemei [...] A varróműhelyek szegény, sápadt arczú kis rabszolgái, a zúgcukrász­dák kiszolgáló lányai, a dohánygyári mun­káslányok, ...ők ide szoktak jönni reggé ­I- • „4 lizni. A kávéházi tér társasági életre való fel­használása a magasabb köröktől származ­tatható. (Lásd e tanulmány Gerbeaud-ról szóló részét.) A munkahely- és iroda-jelleg már a múlt század végére kialakult, ami egyebek közt a modernizáció megindulá­sával és az irodának alkalmas terek hiányá­val magyarázható. (Például kínálkozik az Orczy kávéház tanítóbörzéje , vagy a szí­nészbörze és a gabona tőzsde a Pannóniá­A kávéház tündöklése és alkonya c. írását In: Magyar nap, 1949. május 8. 3. Ballá Vilmos: A kóvéfonás. Bp., 1927. Második kiadás, 46. p.; Szép Ernő: Május. Színmű 1 felvonásban. Kávécsamok. Vígjáték 1 felvonásban. Bp., é.n.; stb. 4. Circulus: Séták a nagyvárosban. Bp., 1899.44. p. s. Frojimovics Kingo—Komoróczy Géza-Pusztai Viktória—Strbik Andrea: A zsidó Budapest. Emlékek, szertartások, történelem. Bp., 1995.1.124. p.

Next

/
Thumbnails
Contents