Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

A KÁVÉHÁZ MINT „AKARAT ÉS KÉPZET" - GYÁNI GÁBOR A kávéházba járó polgár

élt a társasélet adta lehetőségekkel, azt pedig egyáltalán nem világítja meg, hogy mi motiválhatta a szociabilitás különböző formái közötti választást. A Csorba házaspár igencsak szegényes lakásviszonyai mind Táncsics Mihály Tömő utcai házában, mind a belvárosi, Váci (korabeli nevén a Lipót) utcai albérletben lakva valóban érthetővé teszi Csorbáék feltűnő igyekezetét a nyilvános társaséletben való részvételre. Amit döntően nem valamiféle egzisztenciális kényszer szabott meg, hisz a feleség nem végzett kenyérkereső munkát, a férj hivatali elfoglaltsága pedig jóval csekélyebb időt emésztett fel, mint az a mai fogalmaink szerint elvárható lenne. Vagyis: a nyilvánosan eltöltött idő döntő, mindenképpen meghatározó hányadát puszta szabadidős elfoglaltságnak tekinthetjük, olyan tevékenységnek tehát, melyet az életmód tisztán kulturális dimenziójaként értékelhetünk. E szabadidős és a nyilvánosság terében zajló időtöltés egyik legfontosabb terepe éppen a kávéház volt. Mellette hasonlóan gyakori a puszta korzózás (utcán, sétányokon, parkokban), ám észrevehetően ritkább a színházba vagy a más családokhoz történő vendégségbe járás. A napló könyvben közzétett anyaga 470 napról szól, ennek tudatában kell nagyra értékelni a tényt, hogy 83 alkalommal esik szó kávéházak felkereséséről, további hetven esetben említik a napló szerzői az utcai vagy egyéb korzózásukat. Ez a kettő természetesen egybe is eshetett, gyakorta kiegészítették egymást. Különösen a belvárosi, a Dunakorzón tett séta során volt szokásszerű, hogy a házaspár együtt betért valamelyik közeli kávéházba. „Mi azután elmentünk a Váci utcába - szól Csorba Géza bejegyzése 1873. szeptember 29-éről -. Nézegettük a kirakatokat. Bementünk a Sárkányihoz [játék- és díszműüzlet a Váci és a Deák Ferenc utca sarkán - Gy. G.] és megvettük Blaháné arcképét... A corsón egy ismerősünk köszöntött. Az állomásnál [mármint a hajókikötőnél - Gy. G.] elbúcsúztunk anyámtól... s atyámmal együtt jöttünk befelé. A Corsó kávéházba betértünk."(90. 1.) Más alkalommal: „elmentünk sétálni, hogy a nagy takarodót meghalljuk és lássuk. Bementünk az Erzsébet királyné kávéházba..."(123.1.), amely a mai Károlyi Mihály utcában állt. Végül: „Óhajomat nyilvánítva, hogy szeretnék kimenni sétálni, Géza rögtön kapott az alkalmon, s melegen felöltözve útnak indulánk a lóvonatú kocsin a városba. Az Erzsébet téri kioszkot [melyet nem sokkal korábban adtak át - Gy. G.] megszemlélve, átmentünk a Dorottya utcára... Folytattuk utunkat a Magyar Kir[ály - szálloda a Vörösmarty tér és a Dorottya utca sarkán - Gy. G.] mellett. Kimentünk a Duna-partra, onnan a Váci utcára vissza, Sárkánynál képeket nézegettünk, báli ruhákat is láttunk, a Városház teréről ismét a Duna-partra, Steingasznerhez mentünk."(130-131.1.) Ez a kávéház a Duna-parton, a mai Marriott szálló helyén állt. A kávéház, elterjedt felfogás szerint, nemcsak jellegzetesen polgári intézmény, 3. Táncsics Eszter és Csorba Géza naplója. Vol., szerk.: Buza Péter. Bp., 1994. L. Gyáni Gábor: Egy budapesti polgárcsalád 470 napja. Megjelenés előtt. 0 1