Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)
A KÁVÉHÁZ MINT „AKARAT ÉS KÉPZET" - SÁNTA GÁBOR „Vigasztal, ápol és eltakar"
vének olvasóit, hogy a kávéház Budapesten is a férfielme magasiskolája. Rákosi Jenő szerint „...az értelmiség élete teljességéhez épp úgy hozzá tartozik a kávéház, mint a gyermekkorhoz, ha hiánytalan akar lenni, a kanyaró és egyéb gyermekbetegség. Azt hiszem, minden intelligens ember ifjúsága egy részét kávéházban tölti el. A lateiner és a merkantil osztály közt az a különbség, hogy amaz ifjúságában, emez az ifjúságán túli életszakában élvezi a kávéházak olimposzi füstfellegeit. Minden férfiember nevelése enélkül hiányos és tökéletlen." 40 Rákosi Jenőnek ez utóbbi megállapítását Molnár Ferenc, ha olvasta, nyilván felháborodva utasította vissza. Bródy viszont, ha megéri, biztosan rábólintott volna, mondván, erre gondolt ő is, amikor tízegynéhány évvel korábban azt írta, hogy egy írónak a budapesti kávéház mennyország. Persze, nemcsak Bródy Sándor látta annak a korabeli kávéházakat, hanem jóformán minden látogatója hasonlóképpen emlékezik e népszerű intézményre. Molnár Ferenc és Szomaházy István, a kávéházba járás nyilvánvaló okainak szociológiai magyarázatát adó írásaikkal valószínűleg ellenérzést váltottak ki társaságuk tagjaiból. „A szabad szellem szentélyének" hívei közül jónéhányan minden bizonnyal szentségtörésnek érezték a leírtakat, különösen azért, mert olyan emberek publikálták őket, akik maguk is kávéházban éltek 40 Rákosi Jenő előszava Ballá Vilmos 4 távéforrás dmű könyvéhez. Bp. f 1927. (Második kiadás) 7-1 l.p. 41 Budapest Lexikon 1. Bp., 1993.282. p. (Főszerk.: Berza László.) 42. Török Imre: Kedves lovaktól, furcsa emberekről. és dolgoztak. A többiek nyilván bólogattak, aztán rendeltek egy feketét, és másra terelték a szót. Minek olyasmiről beszélni, amin úgysem tudnak változtatni? Ellenben élvezni kell a meglévőt. Bármennyire visszataszító is a hernyó, a pillangó attól még pillangó! Ráadásul mindkettő ugyanaz a lény, csupán nézőpont kérdése, hogy mikor, melyik kerül a szemünk elé. Akik elsősorban azért jártak kávéházba, mert ott jobban érezték magukat, mint otthon, azok általában az előnyeit nézték „az aszfalt-kultúra központjának". Találkozóhelynek tekintették, ahol ki-ki a hozzá hasonlókkal találkozhatott. Ezért Budapesten nemcsak a New-York vagy a Philadelphia volt híres asztaltársaságairól, meg a Central, ahol szerdai összejöveteleit tartotta a magyar írónők színe-java, a „Kaffka Margit Társaság" 41 , hanem az ún. éjjeli kávéházak is, mint például a Sport és a Ve42 lence, ahol először vetítettek filmeket, vagy a Meteor és a Pannónia, olyan híres cigányprímásokkal, mint Radies Béla, Munczy Lajos, Vörös Elek, és a legendás Banda Marci. 43 Vagy éppen a Ferenczy, a Báthory, a Fiume, a Korona és a Cammon, amelyek kártyacsatáiról sokat suttogtak egykor fővárosszerte. A bohémek, a lumpok, és sokan a törvényen kívüliek közül is főként a kétes hírű külvárosi kávéházakban tanyáztak. Az otthontalanság egyik legavatottabb ábrázolója a századforduló magyar irodalmáBp., 1980. 294. p. 43. Bródy István: Régi pesti dóridók. (így letűnt világ regénye.) Bp., 1940.48-49. p. 44. Tábori Kornél: Baccarat. (Fővárosi és vidéki klubok rejtelmei) Bp., é.n. 8. p.
