Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SALY NOÉMI A Krisztinaváros és a Philadelphia

mutatkozott a cégéren és a megnevezésen is. Azon helyek, ahol nem volt biliárd, s csak kávét, italokat és süteményeket árusítottak, kávémérés néven működtek, s cégérük is ennek megfelelő volt: borostyán, illetve babérágba foglalt kávéspohár vagy kávéfőző kanna. A kávéház megnevezést csak a biliárdasztallal, s így játékjoggal rendelkező helyek „érdemelték ki", ezek cégére is más lett: kezdetben háromszögbe helyezett három labda, (egy piros, két fehér) s felette keresztbe tett két görbe végű dákó. A 19. században elterjedt cégéren két egymást keresztező dákó látható, a három labdával és a pörgettyűvel. Óbuda egészen 1873-ig, a Pesttel és Budával való egyesítéséig megőrizte a játékjogot kifejező cégérét, ekkor léptek be ugyanis az új Budapesti Kávés21 társulatba. A játék maga azonban korántsem volt ártalmatlan szórakozás. A legtöbb helyen fogadni lehetett, s ilyenkor profi biliárdjátékosok mérték össze tudásukat. A fogadók, illetve a közönség pedig általában több sorban vették körül az asztalokat. Volt, amikor emelkedő széksorokon foglaltak helyet, így jobban láthatóvá és követhetővé vált a játék. A kávéházak körülbelül három órakor teltek meg, és éjfélig tömve is maradtak, de az igazi játék csak az esti órákban kezdődött. Ezután szinte zárásig zajlott a fogadás és a mérkőzés. Ez alól egyedül a vasárnap volt kivétel, amikor csak öt órától kezdhették a játékot. Addig - régebbi szokás szerint - az asztal bőrabrosszal volt letakarva, ez jelezte a játék tilalmát. Sok helyen még a múlt század végén is letakarták az asztalt nagymise idejére. A játék felügyelője, a pontok, fogadások jegyzője a marquer volt. Számukra már 1796-tól egy 24 pontból álló Artikulus (Rendszabás) írta elő a feladatokat. Nekik kellett az asztalokat tisztán tartani, a posztót kefélni, a keretet fényesíteni, valamint a botokat rendben tartani, ha nem volt erre külön felvett alkalmazott, ún. vendégszolga. Sokszor a többi játékra is ők felügyeltek. Általában déli, olasz vagy francia származásúak voltak, de akadt köztük német is. Őket tekinthetjük a kávéház második embereinek. Mivel a játékot sokszor igen nagy tétekkel, nagy pénzben játszották, hamar megjelentek hivatásszerű bajnokai is. Egy részük igyekezett tapasztalatlan újoncokat megnyerni partnerül, akiket aztán alaposan megkopasztott. Ezen szélhámosok közkeletű neve a „Kozák" lett, valószínűleg eredeti nemzeti hovatartozásukra utalva, később azonban ezt a mellékjelentését elvesztette, s csupán a csalók megnevezésére szolgált. Általában jobb volt nem kikezdeni velük, mert nagyon értették a dolgukat. De nem mindegyik profi élt gyanútlan emberek behálózásából: sokan külföldön csináltak karriert. A magyar ifjak híresek voltak remek játékukról, Bécsben például többen ebből éltek meg az ott tanuló diákok közül. Ilyen volt Nemes Ábi is, aki Bécs egyik leghíresebb játékosa lett, s fogadásokat kötöttek rá. Párizsban a magyar kávéházban gyűltek össze hazánk ott élő 2t. Bevilaqua... 199. p. 1237. p. 22. /. m. 138. p.