Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SALY NOÉMI A Krisztinaváros és a Philadelphia

cánc) szereplői. A cél az öregedés, a halál legyőzésével az élet illúziójának kergetése, hiszen a végső ütés úgyis a halálé. E feszültség feloldásának a kísérlete a legtöbb játék. S mindez hol találhatott volna megfelelőbb színteret magának, ha nem a kávéházban, a Vígság Házában, ahol minden együtt volt ahhoz, hogy jól érezze magát az oda látogató: a szellem, vagyis az irodalom (ennek képviselői, művelői ugyanúgy, mint maga az újság), a politika, a vita, a kávé mint a szellem itala, a hűsítő üdítők, édességek, a dohány mint boldogító szertartás, a pazar környezet, amire mindenki vágyott, de csak kévéseké lehetett, s a játék, a lélek feloldója, ellazítója. Nem véletlenül lett a kávéház az „öntudatvesztés" színhelye, hiszen amióta az ember rádöbbent mulandóságára, egyfolytában narkózist szed ellene. Molnár Ferenc szerint a kártya például nem nyereséghajhászás, s nem is igazán szórakozás, hanem narkotikum. Az átlagember altatószere, aki szeretne emberi életet élni, de csak a maga kis sivár életét élheti/ Ennek az öntudatvesztésnek, illúziókergetésnek adott otthont a kávéház. Más szempontból közelíti meg a kérdést Szabó Ervin, aki szerint a kávéház az egyetlen nagyszabású kultúrintézmény Budapesten. Demokratikus, mert olcsó és jó, s bárki számára hozzáférhető. Más a 3. /. m. 362. p. 4. /. m. 813. p., valamint Tábori Kornél: Boámat. Bp., 1915. 76-77. p. 5. Szabó Ervin: Kávéházak és könyvtárak. Világ, 1910. április 12. (In: Szabó Ervin könyvtártudományi cikkei és tanulmányai. Bp., 1959.99-104. p.) 6. Eszerint ez az úr zárás utón mindig a cégérének is tekinthető funkciója nálunk, mint külföldön. Pesten, mivel a könyvtári rendszer kiépítetlen, aki olvasni szeretne, az csak kávéházba tud menni, könyvtárba sajnos nem.

5 A kávéház sokszor nem örvendett túlzottan jó hírnévnek, hiszen ott a kávéház ördöge, El Ashmodaj lakik. Igen sokféle játék volt otthonos a kávéházban. Elsősorban a biliárd és a kártya, amely szinte mindenhol megtalálható, ha nem is egészen legálisan. De nem elhanyagolható a szerencsefazék (olla fortunae), a szerencsekerék (rota fortunae) - ez azonban más volt, mint manapság -, a biribiri (a kártya és a pörgettyű keveréke), a sakk, a lottéria, a tombola, a kocka, a malom, az ostábla és a lutri, illetve ezek módosult változatai, melyek nagy részét Mária Terézia ideje óta játszották. Az egyik legnépszerűbb játék, mely napjainkban szerencsére ismét reneszánszát éli, a biliárd volt. E játék eredete, mint a játékoké általában, homályba vész, de többféle legenda is él vele kapcsolatban. Az angol eredetmonda William Kew zálogháztulajdonos nevéből származtatja, de ez nem több, mint utólagosan kitalált szómagyarázat. Más elképzelések szerint a nemesség számára épített teke lehet,

7 vagy egyik ősének tekinthető az a játék, amit a harmincéves háború idején játszottak, amikor egy ágyúgolyóval nyakukig földbe ásott foglyok fejét kellett eltalálni. Annyi három rézgolyóval játszott hátsó udvarán (yard), s barátait is meghívta, akik ilyenkor Bill's yard-ra mentek, vagyis Bili udvarába. (Bill a William becézett alakja.) Alexander Petho: Biliárd és Snoéer. Bp., 1992.15. p. (A továbbiakban: Petho...) 7. Siklóssy László: A magyar sport ezer éve. Bp., 1927.1. 307. p. a. /. m. 307. p., valamint Zoltán lózsef: A barokk Pest-Buda élete. Bp., 1961.300. p. (A továbbiakban: Mán...)