Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SALY NOÉMI A Krisztinaváros és a Philadelphia

torok kékeszöld színre voltak pácolva, a fém díszítések, a fűtőtest burkolatai, a tükörkeretek, a lámpák ezüst színe „intim úriszoba jelleget" adtak az óriási helyiségnek. Nehezen lehet meghatározni ezt a „kávéházi stílust". A faanyag természetellenes, kék és zöld színekre való pácolása például a Jugendstil/art nouveau, illetve a szecesszió korai, rövid szakaszára volt jellemző, amikor tudatosan művi, esztétizáló hatásokra, raffinait színharmóniákra törekedtek a művészek. Később leegyszerűsödött a szín- és formavilág, s akárcsak Bécsben, Pesten is a geometrizáló, célszerűbb irányzat kerekedett felül. Gondosan megtervezték a mértékletesen alkalmazott ornamentikát, melyet azután sablonok segítségével vittek a falra. Egyfajta szolid polgári eleganciára való törekvés érződött a gondosabban megformált enteriőrökön, azzal a szándékkal, hogy meghitt, otthonos légkört nyújtson a vendégeknek. Intérieur címmel 1912-ben új iparművészeti folyóirat indult, mely elsősorban a kávéházak belsőinek kialakításával, kritikájával foglalkozott, épp a célból, hogy hozzájáruljon a tervezések művészi színvonalának emeléséhez, és hogy a fiatal belsőtervezőknek megrendeléseket szerezzen. Itt jelent meg az akkor átépített EMKE kávéházról egy elismerő hangú ismertetés. Szerzője dicsérte az egyszerű, funkcionális megoldásokat, a sima, dísztelen felületek és a magyaros ornamentika szerencsés arányát. Elsősorban a vasoszlopok burkolatán és a Földes Imre által festett „Csodaszarvas vadászat" jelenetén volt érezhető a magyar szecesszió népművészeti díszítő elemeket felhasználó, „folklorizáló" irányzatának hatása, mely egyébként meglehetősen ritka volt a kávéház-belsőkben. A korabeli fényképek tanúsága szerint az EMKE nagytermének zárófalát díszítő tükrök feletti freskófrízen Hunor és Magyar alakja erőteljesen stilizált megfogalmazású, akárcsak a szögletes vonalvezetésű, szinte geometrizált táj. A vadászok alakja mögötti stilizált bokor erőteljes bécsi hatást mutat, akárcsak a szintén Földes által tervezett pilléreket borító ornamentika, mely egyenes ági leszármazottja a Klimt-festmények geometrizáló ornamentikájának. Érthető ez a stílusegyveleg, hiszen Földes Imre a Mintarajziskola után Bécsben és Berlinben képezte magát. Az EMKE kávéházat 1895-ben Wassermann Jónás alapította. Maga is tagja volt az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek, innen a kávéház neve, amely egyben az egyesület rendszeres találkozóhelye is volt. Az alapító 1901-ben bekövetkezett halálakor a kávéházat fia, Wassermann Mór vette át. A fönt jelzett kötődés magyarázza, hogy az enteriőr kialakításakor megrendelőként a magyar mondavilágból választott témát. Érdekes emellett, hogy a megbízást a fiatal és még ismeretlen Földes Imre kapta, aki „bécsies stílusban" festett. A művészetben a századfordulón még élesen meglevő és tudatosan ápolt nemzeti függetlenségi alapon álló osztrákmagyar stiláris szembenállás ekkorra már megkopott. A recenzens számára föl sem tűnt a bécsi ihletés. A kávéház nem mindennapi szolgáltatásai közé tartozott egy folyóiratokkal is gazdagon ellátott kölcsönkönyvtár. Különösen sikeres volt az EMKE ekkor kialakított