Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SALY NOÉMI A Krisztinaváros és a Philadelphia

Szabó Sámuel, a Philadelphia kávésa 1930-as évek Bevilaqua Borsody Béla-Mazsáry Béla: Pest-budai kéváházak. Kávé és kávésmesterség 1535-1935. Bp. 1935. 39-40. p. „... szemlátomást kávéházának szentelte az életét. " Harmadik testvérükről, Istvánról a nevén kívül semmit sem tudunk. 1932-ben már valószínűleg nem élt. Imre viszont megérdemli, hogy az ő életére és munkásságára is vessünk egy pillantást. 1908. május l-jével megveszi Mayer özvegyétől az Erzsébet királynét (ma Erzsébet szálló), és teljesen átalakítja, később „a szomszédos telken hatemeletes épülettel bővíti az üzemet"; oda is költözik. 1908. június 15-én veszi feleségül „Mogyoróssy Teruska kisasszonyt, M. Samu büki vendéglős leányát". Régi családi kapcsolat volt ez: mindkét testvér Mogyoróssynál tanulta ki a szakmát, Imre vezette is a büki üzletet. A főváros egyik legsikeresebb és kartársai körében is igen népszerű szállodása 1927ben megnyitja az első olyan vendéglátó helyet Budapesten, amely a magyar irodalom ihlette díszítést kapott: ez a Sándor Béla falképeivel ékes János Pince. A Kávésok lapja azonban 1929. május l-jén már nekrológot közöl: „A magyar szállodás-, vendéglős és kávésipar fájdalmas veszteségéről adunk hírt, amikor Szabó Imre kartársunknak, az Erzsébet királyné szálló tulajdonosának folyó évi április 16-án, élete 52. évében hosszas szenvedés után történt elhunytát közöljük. A megboldogult vasszorgalmával, puritán egyéniségével, ipari munkásságával mindenkor díszére vált a magyar vendégiparnak, amely legszebb éveiben való elvesztését fájdalmasan gyászolja. Elhunytát neje, öt gyermeke, fivére, Szabó Samu kartársunk, úgyszintén unokaöccse, Mogyoróssy Lajos kartársunk és kiterjedt család gyászolja. A temetés április 18-án a Kerepesi úti temető halottasházából ment vég-