Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SALY NOÉMI A Krisztinaváros és a Philadelphia

vendéglőhöz és kávéházhoz hasonlóan a Philadelphia eleinte többször gazdát cserél. A közhiedelemmel ellentétben az üzletet Fuith Lajos nyitja meg ezen a néven, 1898. június l-jén, amint a Buda és vidéke hirdetésében olvashatjuk. (Lásd a 225. oldalon.) A legendát, mely szerint a kávéház-alapító eltűnt barátja emlékére nevezte el üzletét arról a városról, ahonnan az utolsó hír 19 jött róla, nem sikerült igazolnunk. Ha hitelt adunk a törzsvendégek emlékezetének, megmaradhatunk ennél a megható magyarázatnál. Az sem kizárt azonban, hogy a rohamtempóban épülő, Amerikára tekintő Budapest derék polgárának a Függetlenségi Nyilatkozat vagy az 1876-os philadelphiai világkiállítás járt az eszében. Arról, hogyan is nézett ki ez a „kényelmes és fényes" berendezés, keveset tudunk. Az Attila útra néző nagy ablakokat szinte mindenki megemlíti. Márványasztalon születtek a versek és a kereskedelmi szerződések, voltak újságolvasó nádkeretek, mint minden kávéházban. A négy biliárdasztal tágas belső teret sejtet; ebben az időben a berendezés kötelező, hatóságilag előírt tartozéka két biliárdasztal volt: a duplája már valóban luxusnak minősülhetett. Tudjuk azonban, hogy mit lehetett kapni, mert ezt is rendelet szabályozta. Egy 1910es felsorolás az egyszerűbb üzletfajták áruválasztékáról, csupán gyönyörködtetésül: „kávé, tea, csaja, csokoládé, tej, aludttej, tejfel, tejszín, jegeskávé, fagylalt, limoná19. E legenda forrása, amelyet Gundel Imre és Harmath Judit: A vendéglátás emlékei (Bp., 1979) c. könyve az alapító nevére vonatkozó tévedéssel együtt ellenőrizetlenül átvesz, a Utemtúm 1935. október 1-jei és/vagy a Vendéglátóipan Szemle 1935. dé, gazeuse, szörp, szikvíz, ásványvíz, továbbá az elősorolt czikkekkel fogyasztani szokott sütemények, végre gyümölcs, sajt, vaj, tojás és az ebből készült ételek, hideg és meleg hentesáruk (sonka, felvágott, kolbászok), valamint az italmérési engedélyben felsorolt szeszes italok"... A kávéház nyilván jól ment, mert szinte egyáltalán nem hirdetett: a Buda és vidékében csak két évvel később jelenik meg újra egy aprócska reklám: „Filadelfia kávéház a Színkörrel szemben. Legelegánsabb berendezés. Pontos kiszolgálás." Ugyanez a szöveg a tíz nappal későbbi számban is felbukkan, majd megint - évekre - néma csend. A Budai Hírlapban 1902-ben egy hónapig jelennek meg hetente szűkszavú hirdetések, párban a Színkör új tulajdonosának csinnadrattájával, aztán megint semmi. Az alapító személyéről sajnos keveset sikerült kideríteni, neve csak a kávéház kapcsán bukkan elő a helyi lapokban. A Vendéglősök Lapja szerint 1885-ben Komáromban a Magyar Király szálloda tulajdonosa, 1889-ben ipartársulati tisztségviselő, majd szállodáját 1891 nyarán átadja „Bereczky L. budapesti kávésnak". A BudapestiCzímés Lakjegyzék tanúsága szerint „Fujth Lajos vendéglős" 1896-97-ben a Kerepesi út 80ban, 1901-ben pedig „Fuith Lajos kávés" a Pauler utca l-ben lakott. Az 1899-es budai farsang rendezőségében szereplő Fuith nővérek a testvérei vagy a leányai lehettek? A Fővárosi Közlöny 1903 szeptemnovember 1-jei száma. Akkoriban még lehettek olyan törzsvendégek, akik a volt tulajdonosok egyik-másikát ismerték, de emlékezetük szemlátomást ki-kihagyott.