Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - CSAPÓ KATALIN A százéves irodalmi kávéház, a „Newyork"

ram volt a címlapján. A P. M. révén lett igazán népszerű Karinthy, de írt bele Gábor Andor, Liptai Imre, Kosztolányi Dezső és 33 Somlyó Zoltán is. A Newyorkban tartották a színházi premierek és a jubileumok bankettjeit, és persze, itt volt nagy jellemszínészünk, Újházi Ede asztala is. A kávéház hátsó nagy termében késő este, úgy tíz-tizenegy óra tájban kezdtek szállingózni az Újházi-asztal törzsvendégei: Ambrus Zoltán, Bródy Sándor, Heltai Jenő, Rákosi Viktor, Szász Zoltán, Szomaházy István és Beöthy László, a Nemzeti Színház igazgatója. Az akkoriban még újdonságszámba menő hölgytagok közül pedig leginkább a „szőke csoda", a Nemzeti legünnepeltebb drámai művésznője: Márkus Emilia. De sok muzsikus is volt közöttük: Kacsóh Pongrác, Buttykai Ákos, Huszka Jenő, Jakobi Viktor, Szirmai Albert és a Király Színház karmestere, Konti József. A társaság gyakran hajnalig együtt maradt, hogy soha véget nem érő vitában meghányják-vessék a világ és a világot jelentő deszka dolgait. Bródy Sándor és Gárdonyi Géza új színműveit Beöthy László adatta elő. Gárdonyi, aki vidéki nyugalmából gyakran rándult föl a pesti forgatagba, egy alkalommal csendesen borozgatott a kávéházban, és szívta a számára féltve őrzött, hosszú szárú csibukot. Beöthy igazi „paraszt darabot" kért az egri remetétől, aki rögtön rábólintott, de előleget akart. Nagy összeget, kétezer forintot. Az anekdota szerint Beöthy 31. Ruffy Péter: A pesti kávéház alkonya. Politika, 1947. augusztus 2. 32. Radó István: A magyar film bölcsője. In: Konródyné, 141. p. 33. i/o. egy cseppet sem késlekedett, felment az Otthon Körbe, és rövid idő alatt kártyán megnyerte a szükséges pénzt. Érdemes volt, hiszen A bor korának egyik legnagyobb kasszasikerét jelentette. A főszerepet az akkor még ismeretlen ifjú színészre, Rózsahegyi Kálmánra osztották a premieren. Szerepét pompásan alakította, Gárdonyi legnagyobb megelégedésére. Rózsahegyi csakhamar a Nemzeti Színház kiemelkedő művésze és természetesen, akárcsak a többiek, a Newyorknak is törzsvendége lett. Jóízű, csattanós történeteit 35 szívesen hallgatták asztaltársai. Ha már a színészekről esik szó, meg kell emlékeznünk egy híres asztaltársaságról, a „Kövessy-vár"-ról. Tagjai főként színészek voltak. Kövessy Albert színigazgató, szerző és színész ötlete alapján emberbaráti céllal alapították a nyugdíjas színészek karácsonya javára. Az asztal közepére egy perselyt raktak, amelybe minden vendég bedobott egy koronát, később pengőt. Ebből segélyezték az öreg színészeket. A társaság tagjai bolondos játékot űztek néhány öreg színész karácsonyi mosolyáért, no meg a saját szórakozásuk kedvéért. A Kövessy „légvár"-nak „ködlovagjai" voltak: várnagyok, kincstárnokok, íródeákok, igricek, hírnökök, főbíró, pecsétőr, pohárnok, stb., megfelelő funkciókkal és szabályokkal ellátva, amit az ún. „Hagyományok Tekercse" tartalmazott. A Newyork zenés kávéház volt. Kezdetben cigányzene szórakoztatta a közönsé34. Demeter Imre: Színészé a Newyorkban. In: Konródyné, 89-90. p. 35. /. m. 96. p. 36. lm. 103-111. p.