Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - CSAPÓ KATALIN A százéves irodalmi kávéház, a „Newyork"

denfelé céltalanul tévelygő lepkéket és bogarakat. Varázsának senki sem tudott ellenállni. Mindenki mindenkit ismert benne. A pincér rögtön kiszolgált, meg sem várta, hogy rendelj valamit. Szó nélkül megkaptad mindennapi feketédet és hozzá a tintatartót meg az írópapirost" - írta az 13 egyik törzsvendég, Heltai Jenő. Az „írópapiros" persze nem volt más, mint az a bizonyos cégjelzéses „kutyanyelv", amelyen a korszak irodalmi gyöngyszemei születtek. Nagy Lajos emlékezetében így élt az akkori kávéház: „Van olyan vendég is, aki itt könyvel a kávéházban; aki itt írja versét; aki itt árusítja könyvét; aki itt keres állást; aki itt gyártja cikkeit..." „Kapni lapokat - napilapokat és hetilapokat, belföldieket és külföldieket, képeseket vagy szövegeseket, sőt képteleneket is..."

14 A bohémvilágot különösen vonzotta a pompás környezet. Az írók és újságírók Otthon Köre ugyanabban az épületben volt, ami nyilvánvalóan közrejátszott a közönség összetételének alakulásában. Hamarosan létrejöttek a művészasztalok, és persze kialakult a kávéház napszakok szerint változó törzsközönsége is. A Newyork azonban akkor vált igazán „irodalmivá", amikor a kilencszázas évektől kezdve a Harsányi fivérek vették át a vezetést.

15 Harsányi Adolf jó hírű kávés volt, a kávéstestület nagyemlékezetű elnökmestere.

14 Mindemellett szeretetreméltó egyé13 Heltai Jenő: A régi Newyork kávéház - Az új Hungária étterem. In: Konródyné, 240. p. 14 Nagy Lajos: Budapest nagykávéház. Bp., é. n. [1936]. 49.; 47. p. is Konródyné, 9. p. niség, udvarias, mosolygós és barátságos. Ő volt az üzlet lelke, aki ráadásul még az irodalmat is kedvelte és pártolta. Bevezette az „írótálat" vagy másként a „kis irodalmit", ami nem volt más, mint kevés sonka, szalámi és sajt csinosan tálalva - fülérekért vagy hitelre -, kizárólag az írók számára. Sokan bizony ebből éltek a nehezebb időkben.

17 Harsányi maga is gyakran leült vendégei közé kávézni és kártyázni. Lakásából elhozta a teljes tizenhat kötetes Pallas Lexikont, és a mai konyhabejárat helyén lévő raktárhelyiségben helyezte el. A munkájában elakadt íróembernek csak füttyenteni kellett, az újságos gyerek már hozta is a kívánt kötetet. De egyéb nélkülözhetetlen segédkönyv is rendelkezésre állt: Budapest teljes Lak- és Címjegyzéke, Magyarország Helységnévtára, a Tiszti Címtár, a Pénzügyi Kompassz és a téli és nyári Vasúti Menetrend. Lent, egy föld alatti raktárhelyiségben demizsonszám állt a kiváló, Müller-féle „antracéntinta" és a legkorszerűbb írókészletek tucatjai. Tapperek gondoskodtak arról, hogy a türelmetlen író ne szivarhamuval szárítsa fel tintafoltos kéziratát. Nem csoda hát, hogy hamarosan az írótársadalom érezte magát a legotthonosab19 ban Harsányiék „palotájában". Európában, a polgári életforma bővérű, nyugtalan és csodálatos világában minden valamirevaló író kávéházban élt és dolgozott. Mindenesetre Balzac úgy gondolta, hogy „az ember belehal abba az ötvenezer 16. Festett arcképét Id. BBB, a 608-609. oldalak közötti képmellékletben. v. Konródyné, 10. p. és ßßß,856.p. 18 Konródyné, 9. p. 19 Kálmán Jenő: Emlékek a Harsányi korszakból. In: Konródyné, 180-181. p.