Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - KRESALEK GÁBOR-ZEKE GYULA A Japán (Interjú Kraszner Menyhért idősebb lányával)

versenyben, de azt tudom, hogy azok is itt voltak. Volt, aki családostul, volt, aki feleséggel, voltak, akik egyedül és volt, aki csak kártyázni járt ide. Jó viszonyban voltak a nagymamával. A Moulin Rouge két tulajdonosa, Flaschner és a társa is itt kötöttek ki esténként, éjszakánként. Hozták magukkal azokat a szereplőket, akik barátaik vagy állandó dolgozóik voltak. Bezártak négykor, ötkor, így valahogy, amikor vége volt a műsornak, akkor jöttek, és megvacsoráztak. Ok éjszakai életet éltek, nem este vacsoráztak nyolckor, hanem hajnalban ettek valamit. Törzsasztalok Akinek törzsasztala volt, az úgyse ült máshova. Volt úgy, hogy rendszeresen egy-egy nagyobb család jött össze, tehát ágak-bogak találkoztak. Minden hónapban, nem tudom pontosan, mikor, volt egy gyógyszerészasztal, egy ügyvédasztal, egy orvosasztal, ezek fix helyek voltak, fix emberekkel, akik megállapodott napon általában jöttek. Az egyik gyógyszerésznek volt egy aranyos drótszőrű foxija, a Péter, az volt a kedvencem, ezért jegyeztem meg ennyire őket. Az állandó kártyapartik résztvevői szerettek ugyanabba a páholyba ülni. Ha nem volt kitéve, hogy FOGLALT, akkor más is leült oda, ám a törzsvendég érkeztekor esetleg arrébb ült. Nagy cirkuszokat nem csináltak, a legtöbb vendégről a pincér is tudta, hol szeret ülni, vagy hogy mely időpontban fog jönni. De az biztos, hogy kidobni nem lehet egy vendéget az asztaltól, mert egy óra múlva más fog oda ülni. íratlan törvények lehettek ezek, gondolom, mindez kialakult magától. Nőközönség A vendégek nagyobbik része férfi volt, de hát azért színésznők, művésznők is jártak ide. Volt akkoriban egy ilyen fogalom, hogy lepedőművésznő. A telefonkönyvben esetleg úgy szerepelt mint színésznő vagy művésznő, de a valóságban inkább volt egy szponzora, és esetleg egy szerződése, de az nem mindig volt. Támogatták, vagy egyszer-egyszer szerepet szereztek neki és akkor... Voltak ilyen lengébb hölgyek is. Egyedülálló nőt nemigen szolgáltunk ki. Ez volt a papámnak az állásfoglalása. Egy magánzónő általában ritkán ment el egyedül. Ha ketten voltak, vagy idősebbek és az ember ismerte őket, az más volt. De ha valaki egyedül jött be, és itt leült,