Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SCHWEITZER GÁBOR Lapok az Abbázia kávéház történetéhez

„A kávéházban pallérozódott városi polgárrá sok parlagi magyar..." „...és ott európai entellektuellé nem egy zugújságíró" - állítja emlékezéseiben Herczeg Ferenc, hiszen a budapesti kávéház ugyanolyan kultúrhivatást teljesít, mint az 27 • ókori Athénban az Agora. Se szeri, se száma a budapesti kávéházakról, törzsasztalokról szóló, mára feltétlenül nosztalgikusnak ható írásoknak, visszaemlékezéseknek. Ezek az írások a kávéházi lét fő vonzerejét a (nagyvárosi) polgári életforma megvalósulásában és kiteljesedésében látják, s ugyanezt tartják a kávéház mint intézmény eminens hivatásáról is. A méltatások olykor az árnyoldalakra is felhívják a figyelmünket. „Pesten egy lélek ismerősöm sem volt" - emlékezik vissza fővárosba jövetelének időszakára Lengyel Menyhért. „Hová lehetett menni? A kávéházba."

28 Varannai Aurél a rossz lakásviszonyokkal hozta összefüggésbe a pesti kávéházak hallatlan népszerűségét: „Ahelyett, hogy sötét, szűk, hideg lakásában töltötte volna az időt, ide járt a pesti ember (...) a pesti kávéház második otthona volt a pesti 29 embernek." Sokakat az a remény vitt a kávéházakba, hogy egy kis időre - a piccoló kávén túl híres emberek társaságát is élvezhetik. Krúdy Gyula elmesél egy történetet egy bizonyos Kálnay László nevű ex-ügyvéd27 Herczeg Ferenc: A gótikushoz. Bp., 1985.234. p. (Első megjelenés: 1939.) 28 Lengyel Menyhért: Életem könyve. Bp., 1987.54. p. 79 Varannai Aurél: Joli és bilincs, [gy liberális újságíró élete. Bp., 1989.163-164. p. 30 Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái. Bp., 1989.32. p. ről, „aki írt is néhány zamatos beszélyt", s kinek leghőbb vágya az volt, hogy írók társaságában lehessen. Betért nagy lelkesen a New-Yorkba, de kissé csalódva válaszolt az őt faggató főpincérnek: „Irótársakat keresek egész éjszaka és mindenütt lump-cimborákat találok." Szerencsétlenségére elvetődött az Abbázia kávéházba is, Eötvös Károly törzsasztalához, de a Vajda utóbb „összevonta bozontos szemöldökét és »kinézte« társaságából a vidéki fiskálist."

30 Egy-egy kávéház hírnevet, rangot leginkább a törzsasztalai révén szerzett magának. (Igaz, valamelyest a kávéháznak is hozzá kellett járulnia vonzerejével ahhoz, hogy felkeltse maga iránt az érdeklődést.) Az Abbáziával sem lehetett ez másként. Már 1891-ben, a megnyitást követő harmadik esztendőben a számon tartott kávéházak közé tartozott. „Azt modják, hogy ez egy discret kávéház" - írja ugyanezen évben a KávésiparSzakközlönye cikkírója. „Tisztek, művészek, mérnökök, képviselők, szép és elegáns *31 hölgyek nem ritkák erre." Az Abbázia kávéház valójában sokféle közönségnek adott otthont. Noha az Abbáziát híressé tevő közönségből a képzőművészek zöme nem sokáig tartott ki, s Lechner Ödön meg Szinyei-Merse Pál vezetésével áttelepedtek a szomszédos Japánba, a demokrata po3i Kávéházi húselők. Kávésipar Szakközlönye, 1891. július 15. Az Abbázia jeles asztaltársaságairól lásd Ballá Vilmos: /. m. 157-164. p. A közelmúltban Erki Edit szerkesztésében napvilágot látott Kóvéház-sirató c. összeállítás egy fejezetet szentel az Abbáziának. (Bp, 1995. 42-48. p.)