Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

METSZETEK - BABITS MIHÁLY Kártyavár (regényrészlet)

szer vagy Akarat szele rázza ezeket a csúf, szürke emberi lombokat? És kiáltások hangzottak, munkára hívó, jeleket adó, jelentő kiáltások - és oly idegen; ó, minő Bábel ez! A munkások idegen nyelveken kiáltoztak. - Igen - mondta a mérnök. - Ezek tótok, a szomszéd csoportban olaszok dolgoznak. Az újvárosi poliglott munkásság! - Egész Európából sereglettek ide, a szélrózsa minden irányából - szólt szinte büszkén a polgármester. - Azért ilyen nagy itt a pauperizmus. - És azért oly csekély a közbiztonság - toldotta a főjegyző, dr. Balázsy, egy szürke ruhás, fontos, keserű képű úr. - Csekély a közbiztonság? - a szegény bírónak eszébe nyilallott Újváros rossz híre: a csibészek, a jasszok! - Kérem - szólt a főjegyző, ki a város történetének megírásával foglalkozott. - Ezekről a csövekről jut éppen eszembe. Nemrég, a csatornázás alkalmával, sűrűn találtak embercsontvázakat, nagyon magasan, közel a föld színéhez. Furcsa világ volt itt valamikor. Hát 'iszen, kérem, csak gondoljuk meg. Tetszik tudni, hogyan épült Róma? A nagy Romulus azilumot nyitott, menedékhelyet - no ugye? -, jött mindenfelől a sok csavargó, sehonnai, az üldözött gazemberek: és ebből származott a híres város, ennek a nyelvével nyomorgatják máig a gyerekeinket. Nem torn, Újváros eléri-e Róma nagyságát: de a származásuk egészen hasonló. Tessék megnézni a népesedési görbéket: hogy szökött fel hirtelen ez a város: és máig sincs bejelentőhivatala. Nem világos-e, hogy minden kétes egzisztencia Budapestről ide húzódik? Gyülevész nép ez, bíró úr, a nagy városok söpredéke! Én mondom, öreg újvárosi róka. Azilum! - A minisztérium sokallja a bejclentőhivatal költségeit. De azért- mondta enyhítve a polgármester - nagyon javultak a viszonyok, mióta villany ég, s mióta az államrendőrség vette kezébe a közbiztonsági szolgálatot. - Azilum! - ismétlé a főjegyző egy kézlegyintéssel: s mintha e latin szó oroszlánbarlangot jelentett volna, vagy mesebeli mágneshegyet, amely magához vonja a szegény hajókat, s tömegükkel növekszik. Partos döbbenve eszmélt rá, hogy az ő egysége is élezni fogja a népesedési görbe ijesztő meredekét. O, ilyen helyre jutni! Szeretett volna búcsút venni, valami mentséget felhozni, menekülni: vissza! Pestre! a hotelszobába! egyedül maradni! szemrehányó levelet írni a feleségének! - De nem volt mentsége, nem volt akarata, ment, amerre vitték a többiek: ez a sok idegen arc. (Milyen nagy esemény volt Szakolcán egy idegen arc! ) Ment, mintha álmában menne. A mérnök tudálékos szavai, szavak és képek - kutak, csövek tompán olvadtak egymásba lelkében - szivattyúhelyiség - első kútcsoport