Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

ÉPÍTTETŐK - DÉRY ATTILA A Fővárosi Közmunkák Tanácsa (1870-1948)

Szabadsajtó út) melletti bontások nyomán eltűnt a - javarészt klasszicista épületek között kialakult - belvárosi kis terek sorozata; a Hal, Rózsa, Sebestyén, Plébánia és Városház tér. A terek körül lebontották a Pesti B. u. - Váci u. - Kígyó u. - Károlyi M. u. - Curia u. - Veres Pálné u. - Irányi u. által határolt tömböt. A bontások áldozatául esett az akkor már igen elhanyagolt régi Kúria, az egykori Grassalkovich-palota, az Athenaeum palotája, a régi pesti Városháza, valamint a kegyesrendiek rokokó palotája is. A plébániatemplom páratlan művészettörténeti becsét kevesen ismerték fel. Megtartásában a belterületi lakosság hagyománytiszteleténél is nagyobb szerepet játszott a Bazilika elhúzódó építkezésén okuló magisztrátusnak az új nagytemplom építésétől való irtózása. Bár a bontások zöme 1897 őszére lezajlott, az új házak építése pedig az újonnan szabályozott telkeken általában a 20. század első évtizedének közepére befejeződött, a munkák, a piaristák telkének elhúzódó szabályozása miatt, 1914-ig tartottak. Pest gyors fejlődése idején az F.K.T. legjelentősebb budai városrendezési alkotása a 19. század végén megindított, de csak az 1910-es években befejeződő budai körút - Attila út - szélesítése és szabályozása, amelyet az 1908. évi XLVIII. tc.-ben az e munkára adott 2 millió koronás kamatmentes állami hitel tett lehetővé. A 20. század elején politikai botrányt kavart a József főherceg (1833-1905) vagyoni szanálása érdekében hozott 1908. évi XLVIII. tc, amely a - főhercegi család tulajdonában lévő - Margitszigetet, az eladó számára kedvező feltételek között, a Fővárosi Pénzalap tulajdonába jutatta. Az F.K.T. korabeli számítások szerint mintegy 12 millió koronára becsült vagyontömeg birtokába jutott, amelynek fenntartását azonban nem sikerült rentábilissá tennie. Az F.K.T. kevéssé látványos, de fontos tevékenységei közé tartozott a rakpartok és közművek építése, illetve e munkák koordinálása. A rakpartok nagy része az első világháborúig kiépült, a Kopaszi zátonyok „polderezett" feltöltése elhúzódott az 1950-es évekig. A közművek építésében a 19. század végére már a főváros mérnöki ügyosztályainak fölénye érvényesült; ezért készültek a fővárost kiszolgáló vízművek az olcsóbb, de ingadozóbb vízhozamú természetes szűréssel az F.K.T. által pártfogolt mesterséges szűrési eljárás helyett. 1870- 1918. Szabályzatok 1871- ben dolgozta ki az F.K.T. ideiglenes építési utasítását is. Az F.K.T. a házak párkánymagasságát az utcák szélességének függvényében szabályozta. Az utasítás legkimerítőbben a mértékadó és megengedhető utca-, padló- és küszöbszintekkel foglalkozott; az 1838-as árvíz emléke kísértett. Ezt az utasítást 1875-ben az F.K.T. végleges építési szabályzata követte, ám ezt - 202 §-ra kiterjedő hosszadalmassága miatt - a főváros nem fogadta el, hanem kifejezve az F.K.T.-val szembeni ellenállását- 1877-re saját, rövidebb szabályzatot készíttetett III., Magánépítési Ügyosztályával. Ez az F.K.T. elvetett tervezetét követte - ám a kisebb tőkeerejű építtetők érdekében „azépítési szigort" alábbszállítot-