Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

ÉPÍTTETŐK - DÉRY ATTILA A Fővárosi Közmunkák Tanácsa (1870-1948)

ces templom előtti utcaszűkületet megszüntessék. A Sugárút és a Nagykörút létesítésével, valamint a kivezető utak szabályozásával a pesti külvárosok esetlegesen kialakult beépítését átvágva egy nagyváros alapvető közlekedési rendszerét - és egyúttal építészeti kereteit - alakították ki. A hamarosan Andrássyról elnevezett, elegánsabb, forgalomból kieső Sugárút mellett a giccses, kommerciális, kozmopolita Nagykörút, a kapitalizálódó nagyváros kispolgárságának, gyökértelen lateinereinek világa, gyűjtőere a nagyvárossá váló Budapest jelképévé nőtt. A Sugárúttal és a Nagykörúttal kapcsolatos városrendezési munkákat Lipótváros északi felének rendezése követte. Az Újépület és a további belterületi katonai ingatlanok átvételének kérdése már a városegyesítés idején is napirendre került. Bár már az 1871-es pályázat is foglalkozott az Újépület helyének rendezéséve], az épület - valamint a Károly-kaszárnyává átlényegült egykori Invalidus-palota - átvételére csak az 1894. évi XX. tc. adott lehetőséget. Wekerle Sándor mint közmunkatanácsi elnök-miniszterelnök, keresztülvitte ezen épületek, valamint a Citadella és néhány budai laktanya átadását; cserébe a főváros jelentős külterületi ingatlanok tulajdonáról mondott le a hadügyi tárca javára. Az Újépület bontása után a Magyar Mérnök és Építész Egylet által kiírt pályázat tanulságainak figyelembevételével rendeztek területet. Az obligát pályázati viták után a kor akadémikus városrendezési szemléletét tükröző tervet dolgozott ki az F.K.T. - Palóczy Antal terve alapján. A szimmetrikus, „U"-alakú tér láthatóan azzal a céllal készült, hogy az esetleg megvalósuló Kálvin tér- Kecskeméti u. - Károlyi M. u. - Petőfi S. u. - Bécsi u. - Október 6. u. vonalát követő „Várostengely" méltó befejezést nyerjen. Pest rendezésének a Sugárút és Nagykörút utáni, harmadik nagyszabású tudatos akciója a Belváros átépítése volt. Az F.K.T. és a főváros erről folytatott vitáját az új híd építéséről szóló 1885. évi XXI. tc. indította el. A probléma gyökere a létesítendő új Duna-híd elhelyezése volt. A Belvárost Budával összekötő híd közlekedési szempontból ideális hídfői - Pest utcahálózata és Buda földrajzi adottságai következtében - nem egymással szemben helyezkedtek (volna) el. A pesti oldalon a hídra vezető út létesítése elképzelhetetlen volt az egész városközpontot érintő bontások nélkül. Az F.K.T. és a főváros tárgyalásainak hátterében a városrendezésben érintett és érdekelt személyek, illetve a nagy munka zsíros koncát megkaparintani igyekvő vállalkozók ellentétes érdekei állottak. A vita a hídra vezető út kijelölésére és az ezzel kapcsolatban szükséges bontások meghatározására szűkült. Egy hangos vállalkozói csoport - élén a szaklaptulajdonos id. Bobula Jánossal - a belvárosi plébániatemplom bontása mellett tört lándzsát. A Mérnök és Építész Egylet építész tagjainak többsége új, nagy belvárosi templom építése mellett kardoskodott. A huzavonát a kormány unta meg, amely a kérdéssel foglalkozó vegyes bizottság akkori álláspontját az - F.K.T. által sugallt 1893. évi XIV. tc.-ben törvényerőre emeltette az országgyűléssel. E törvény szerint a híd pesti hídfőjét a plébániatemplom előtt kell kialakítani, a hídra vezető utat