Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

ÉPÍTTETŐK - DÉRY ATTILA A Fővárosi Közmunkák Tanácsa (1870-1948)

gedélyezés és a műszaki felügyelet esztétikai kérdésekkel, valamint tisztán műszaki jellegű problémákkal. E komplex szemlélet nyomán alakult ki Pest egységes klaszszicista városképe. Mintegy rögzítette e városképet az 1838-as árvíz tanulságai és a bécsi szabályzat figyelembe vételével 1838-ban készült első pesti építési szabályzat, amely a várost két övezetre osztotta, a belterületen szigorúbb, kívül lazább építési követelményekkel. E szabályzat meghatározta az épületek mértékadó szilárdsági és geometriai - padlómagasság, belméretek stb. - követelményeit, és esztétikai igényeket is megfogalmaztak benne. 1849 után az osztrák kormányzat - hatásköri szűkítéseket követően - 1859-ben megszüntette a Szépítő Bizottmányt. A forradalom leverését követő dekonjunkturális időszak után azonban Pest fejlődésének dinamizmusa nem csökkent. Kialakultak az ipar területei Pesttől északra és délre, a Dunaparton, illetve keletre, Kőbányán. A partra települt malmok és a dunai szállítás lehetősége magukhoz vonzották a nehézipart. E folyamat gyorsította a partmenti letelepedést. A partmenti lineáris fejlődés ellensúlyozásának lehetőségeit Pest város tanácsa már az 1860-as évek elején vizsgálta. Mindkét város gondja volt a Lánchíd szűk keresztmetszete és korlátozott állékonysága. Az újabb hidak kérdésével együtt merült fel a rakpartok építésének szükségessége. E probléma felvetette az árvízvédelem komplex megoldásának lehetőségét is. Az állami beavatkozás szükségessége a pestbudai városrendezést politikai kérdések szintjére emelte. A városegyesítés Pest és Buda egyesítésének 1849 júniusi epizódja után a tényleges városegyesítést a tapasztalt és óvatos osztrák adminisztráció indította el; 1849. november 8-án Óbudát Budához csatolták. Az 1850. november 13-i rendelet Budát és Pestet egy közigazgatási kerületbe sorolta. Az 1853. február 24-i rendelet a két várost pénzügy-igazgatási-adózási szempontból egységbe fűzte. E pestbudai „övezet" valóságos fővárossá emelését politikai problémák lassították. A kiegyezés után id. gróf Andrássy Gyula kormánya bonyolult feladat előtt állott. Pest gondjainak orvoslása nem tűrt halasztást. A kiépülő egyesített fővárossal nemzetünk életképességének bizonyítékát akarták a külföld elé tárni. Joggal remélték, hogy a főváros polgársága kormányzatuk támasza lesz, ám az egyesített Buda és Pest túlságosan is nagy gazdasági erejéből következő politikai súlya ellenében az ellenőrzés és korlátozás módozatait is meg kellett keresniük. Andrássy sietett. Már 1868-ban újjáélesztette a szervezett városrendezést megelőző időszak ad hoc bizottsági rendszerét. Május 18-án, egy a fővárosok(l) tárgyában összeült ideiglenes bizottság előtt összefoglalta kormánya elképzeléseit; kisajátítási törvény, a város övezetekre bontása, ezen belül ipari övezet kialakítása, reprezentatív, a Városligetbe vezető út építése... E tárgyalások közben 1868-ban megszavaztatta a parlamentben az építtetőknek adómentességet biztosító XXII. tc.-t, keresztülvitte az 1868. évi, Buda és Pest városok területén végrehajtható ingatlan-kisajátításról szóló LVI. tc.-t,