Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

ÉPÍTÉSZEK - MIHANCSIK ZSÓFIA INTERJÚI Három építészek

összerendezni az ilyesfajta dolgokat valamilyen egységgé, azzal irányt lehet szabni az elviselhetetlen ízlésnek is. Ennek ellenére került már ki olyasmi a keze alól, amit nem szívesen vállal, mert ízléstelennek tart? Igen. De ott is hagytam őket. Elkezdtem valamit csinálni - ez is egy családi ház volt -, kialkudtam a megrendelővel, hogy mennyi lehet a barokk faragásból és egyéb ilyesmikből, de ő ezt elkezdte túlburjánoztatni. És amikor már minden faragott volt, még a falikar is, akkor azt mondtam, hogy én ezt tovább nem csinálom. Kicsúszott a kezemből a munka. Egy ideig lehet valakit győzködni, lehet befolyásolni, de ha nem megy tovább, ki kell szállni. Előfordult az is, hogy eleve olyan feladatot kaptam - a volt Eötvös Klub kialakítását -, amit nem vállaltam el. Nagyon szép volt a belseje - máig nem értem, miért nem volt védett -, és ebbe akarták belerakni a játékgépeket. Nem tudtam megcsinálni, összehozni a két dolgot. Az a belső olyan, a csillárjaival, faburkolataival, hogy ha oda gépeket kell beállítani, én nem tudok jó megoldást rá. Ezért nem is vállaltam. A mai megrendelői milyen körből kerülnek ki? Elsősorban vállalkozók. Nagyok is, kisebbek is. Nem csinálok presztízskérdést abból, hogy csak nagyvállalkozóknak dolgozzam. A nagyobb munka persze szebb és jobb, sokkal nagyobb teret enged az építésznek. Egyébként ma már más ez a vállalkozói társaság, a bankos társaság.... Milyen szempontból más? Más a hozzáállásuk, mint a nyolcvanas évek vállalkozóié. Sokkal tágabb már a látókörük. Más kultúrszintet képviselnek: tanultabb, világot látottabb társaság, amelyik megengedheti magának, hogy megcsinálja a maga környezetét. Akik engem kérnek fel, nagyjából rám bízzák - talán a referenciámból adódóan -, hogy mit csinálok. Persze készítek vázlatokat, skicceket arról, hogy mit akarok, de alapvetően rám bízzák. És hogy tapasztalja, a megrendelői köre inkább ízléssel rendelkező vagy inkább sznob emberekből áll? Nagyon érdekes, hogy a sznobéria is másként jelentkezik ma, mint régen. A nyolcvanas években sokkal nagyobb szerepe volt benne a kivagyiságnak. Ma már ebben a körben nem különösebben nagy szó, ha valaki azt mondja, hogy egye fene, akkor ötvenmillióba fog kerülni. Megszoktuk, hogy egy magánház esetében ilyen összegek is foroghatnak. Természetesen az építtető azt is deklarálja ezzel, hogy ő kicsoda. De nem azért csinálja, mert