Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

ÉPÍTÉSZEK - MIHANCSIK ZSÓFIA INTERJÚI Három építészek

Nem biztos, hogy a telkek odaadásáról a fővárosnak kellene döntenie, hiszen egy sor kérdésben valóban a helyi önkormányzat az érintett. De jó lenne, ha ennek az egész munkának a koordinálása, befolyásolása, a jelentkező külföldi finanszírozó komolyságának véleményezése - amiben a magyar bankok is nagy segítséget nyújthatnának - egységesen történne. Például értelmes dolog lenne az Expo területén, a pesti Duna-parton majdnem ingyen odaadni telkeket külföldi cégeknek, hogy kezdjenek el építkezni. Mert az első befektetőt borzasztó nehéz megtalálni, de ha azt látja valaki, hogy tíz daru forog a környéken és nagy lendülettel elindult egy beruházás Budapest egyébként legértékesebb Duna-partján, akkor már szívesen beszáll, akár magasabb telekárért is. Magyarország szerintem csak előre menekülhet, például azzal, hogy a lehető legtöbb befektetőt ide hozza. Ha nem tudjuk elérni, hogy üzleti, informatikai és kulturális szempontból a közép-kelet-európai régió vezető pozíciójába kerüljünk, akkor ez az ország meghal. Ezért minden olyan spórolás, koordinálatlanság, korrupció - mert az is van -, ami ezzel szemben hat, egyszerűen országroncsoló cselekedet. Most a rendőrségi székházat tervezi. Az már magánmunka lesz? Nagyon remélem, hiszen eléggé élveztem eddig a főkapitány úr és a Postabank Inveszt vezetőjének a bizalmát. De az Expo magyar pavilon-tervpályázatának mellékleteként megnyertük a Műegyetem és a Tudományegyetem közös informatikai szakának az épületét, ami meg is épül, sőt úgy néz ki, hogy még ebben az évben (1994) le is kell alapoznunk. Szerencsém volt, hogy nem a magyar pavilont nyertem, mert ez megépül, az meg sajnos nem. Ez megint 2-2,5 milliárdos munka. És talán a Vasudvar is megépülhet, ami körülbelül négymilliárdos beruházás. Ez épp elég nagy volumen, hogy rá lehessen építeni egy magánirodát. Volt valaha is konkurense ebben az országban az ilyen jellegű tervezésekben? Persze, hogy volt. Nagy szerencse, hogy Makovecz Imre nem ilyen jellegű épületekkel foglalkozik, de így is eléggé fölosztódott a piac. A konkurenciám elég nagy, azzal együtt, hogy a saját szakmámmal, hála Istennek, most jóban vagyok. Választmányi tagja vagyok az Építészkamarának, tagja vagyok a Művészeti Akadémiának - most már jó ízűeket tudok beszélgetni kollégákkal. Mert korábban? Volt egy pár év, a nyolcvanas évek végén, amikor szinte kiközösített a szakma, mert túl sok volt a munkám. Működik az irigység, persze nemcsak