Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)
HELYZETEK - PRAKFALVI ENDRE Az 1953-as városépítészeti vita
1952 augusztusában Pongrácz Kálmán, a városi tanács elnöke volt az előadója a PB B előtt a városrendezés koncepciójának. Prognosztizálta a város lakosságának 120 ezer fővel való gyarapodását, összességében mintegy 2,3 millió ember lakásszükségletének az igényét. A PB az előterjesztést ugyan elfogadta, de azt állapította meg, hogy nincsenek kielégítően tisztázva a tervezés fő feladatai, pl. a város központjának kialakítása, a városrendezés szocialista tartalmának kérdései és az, hogy mi valósulhat meg 12 év alatt. „Meg kell követelni a tervtől, hogy a szocializmus erejét, építésének pátoszát és optimizmusát megfelelő módon kifejezze és egyidejűleg a szocializmus hazafiságát érvényre juttassa. " (Preisich Gábor, 1953) 10 A vita közvetlen előzménye 1953 júniusában a BUVATI-ban megtartott városépítészeti értekezlet volt." A megvitatan9. Előző jegyzetben id. h. Az előterjesztést augusztus 25-én Friss István láttamozta. Az előterjesztés és határozat az 1952 áprilisában kialakított irányelveken, illetve az erre épülő és májusban bemutatott terveken alapult. Lásd Preisich, 1969. A 3. jegyzetben id. mű, 47. o. Azon év szeptemberében egy munkabizottság is működött, mely számára szempontokat írtak slő a város kompozíciós tervének elbírálásához: „Miben látja a tervező a szocialista Budapest városrendezési terveiben az eszmei tartalom kifejezését? Milyen módon tesz javaslatot benyújtott elgondolása ennek kielégítésére?" etc. A „szükségletek" kielégítésének szempontjai nem igazán kifejezett módon jelentek meg itt sem és a későbbiekben sem. Az 1952 folyamán kialakult tervek és szempontok - alapvetően nem változtak már - képezték az '53-as nagy szakmai ambícióval megejtett tanácskozás bázisát. A hatalom számára kétségkívül fontos volt az építészet. A PB-határozat után november hó folyamán működött egy bizottság, amely értékelte a terveket (a névsor egyezik az '53-as csapattal, lásd alább) a megadott szempontok alapján. OMvH. M.ÉpM Benkhard-hagyaték. Az iratcsomag (gépiratok) talán legfontosabb része a 12-ek anyagát mintegy előzetesen bírálat tárgyává tevő bizottság dó és döntésre váró fő kérdések az alábbiak voltak: - Melyek azok a tényezők, amelyek Budapest szocialista városkompozíciójának alapjává tehető? - Hol és milyen módon alakítandó ki Budapest városközpontjai - Hogyan tehetők a városkompozíció uralkodó elemévé az alközpontok, esetlegesen új települési egységek? - Hol és milyen jelleggel szükséges a várostestből kiemelkedő vagy egyébként a városkompozíció szempontjából döntő jelentőségű épületek létesítése, ezek hogyan kapcsolódjanak a városkompozícióhoz? - Hogyan emelhető ki a Duna-partok jelentősége, a hidak, földalatti állomások 12 és egyéb döntő új létesítmények, s ezek milyen módon befolyásolják a városkompozíciót? Kardos György, Benkhard Ágost és Preisich Gábor - jelentése, mert sarkos tárgyszerűséggel fogalmaz. Pl. Rimanóczy Gyula terve: „Egységes, de funkcionalista városépítés; kompozíciót ad, mely teljes mértékben irreális és a szocialista fordulatot nem tükrözi." Ellenben Schömer Ervin: „Fő súlyt a szocializmus építésének ünnepi karakterére fekteti. Ebből kifolyólag a Duna-partok ünnepélyes kialakítását tervezi, olymódon, hogy a Dunát architektonikus tengely gyanánt fogja fel, kapukkal, szobrokkal és kihangsúlyozott parlamenti épületekkel díszíti. Új díszutat vesz fel a Madách út vonalában annak folytatásával, Sztálin-szobor pandantjaként Lenin-szobor elhelyezését javasolja. E díszút tengelyében tervezett térre helyezi a Nemzeti Színházat és koncerttermet." Évszám nélkül, valószínűleg 1952 november, d.: Rimanóczy műleírását a saját városrendezési tervezetéről, 1952. november 9. (U. o.) ío. Az 1. sz. jegyzetben id. mű (1953) 146. o. il. Cf.: PIL 276. f. 54/243. A PB az 1952. augusztus 28-ai ülésén döntött arról, hogy a kérdést szakmai vitára kell bocsátani. 1953 májusában Horváth Márton a KV Agit. Prop. Osztálya részéről tűzte ki az időpontot és hagyta jóvá a megvitatásra kerülő kérdéseket. Lásd 14. lábjegyzet.
