Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

HELYZETEK - HEISZLER VILMOS Birodalmi és nemzeti szimbólumok Bécsben és Budapesten (1867-1918)

rade a kényelmes és elegáns megoldás: az épület stílusához igazodva Lykurgos, Gato és társaik jelképezték a törvényességet és alkotmányosságot. Az osztrák Birodalmi Tanács épülete szintén 1883-ra készült el. Elődje egy építészettörténetileg jelentéktelen, a politikai szimbolika szempontjából azonban igen érdekes építmény volt, melyet a bécsi néphumor „Schmerling-Theater"-nek keresztelt el, s mint a néphumor általában, most is igen kifejező volt. Az elnevezés többszörösen indokolt. Az 1861-ben gyors elhatározással, Schmerling államminiszter sugallatára konstruált ausztriai törvényhozásnak épület kellett, s a színházépítő Fellner négy hónap alatt kitűnő akusztikájú faépületet emelt egy kőalapzatra a Währingerstrassé-n. Az épület anyaga pompásan szimbolizálta azt az esetlegességet és ideiglenességet, mely az 1860-as években az ausztriai alkotmányosságot jellemezte (1859 és 1871 között legalább hét, egymásnak gyakran gyökeresen ellentmondó alkotmányos berendezkedési modellt próbáltak bevezetni az abszolutizmust elhagyó birodalomban). A fa építőanyag, az építész színházi múltja s az ott folyó viták fölött érzett elégedetlenség formálta a bécsi köznyelv éles humorával a „Schmerlingszínház" vagy „Schmerling-cirkusz" elnevezést - ez az épület is magyarázza talán, miért érezték Ausztriában sokáig komolytalannak, viszonylagosnak és ideiglenesnek az alkotmányos liberalizmust. A neogótikus városháza, a neoklasszikus parlament és a neoreneszánsz egyetem - a Ringstrasse északnyugati oldalán fekvő épületegyüttest szokták a polgári értékek jelképezőiként idézni, szemben az út másik, Belváros felőli oldalán fekvő Burgtheaterrel, Operával, a kissé beljebb húzódó Hofburggal s a vele átellenes két múzeumépülettel, melyeket az udvari reprezentáció képviselőiként emlegetnek. A stílusbeli eltérés szembeszökő: ezen az oldalon már felbukkan és dominál a neobarokk, kivételt csak a neoreneszánsz Opera képez. A Burgtheater, mely az udvari hatóság irányítása alatt működött, sajátos helyzetben volt: a császári udvarhoz tartozva törekedett a német nyelvterület vezető színházának szerepére - ez a kulturális törekvés azonban nem azonosítható a politikai nacionalisták elképzeléseivel. Az Opera ebből a szempontból semlegesebb, műfaja internacionálisabb lévén. A pompás neoreneszánsz épület 1868-ból a közvélemény szimpátiáját nehezen tudta kivívni, ez is közrejátszott építőik (Siccardsburg és Van der Null) korai halálában. A Hofburg, melyet általában az egész Habsburg-monarchia központjának tartottak, építészeti kiképzésével is ki akarta fejezni ezt a jelleget. Mint az udvari reprezentáció színtere (követek fogadása, udvari bálok), környezetét is formálni kívánta: e törekvés jegyében jöttek létre a múzeumi épületek a Ring túloldalán. Semper, a korszak hírneves építésze a régi Hofburg, a két monumentális múzeumépület és újonnan építendő szárnyak felhasználásával kívánta felépíteni a Kaiserforumot, mely a régi római császárok nyomdokain haladva hirdette volna építészeti eszközökkel a dinasztia nagyságát. A Ringstrasse vonalvezetését központi helyen keresztező elképzelés végül pénzhiány miatt csak elképzelés maradt, érdekes dokumentuma az újkori imperiális reprezentációs el-