Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

HELYZETEK - KOZÁRI MONIKA Budapest a békeidőkben

oly párbeszédeket folytat a spórhert oltártüzének fiatal vesztaszüzeivel, melyek miatt az uj büntető-törvénykönyvnek a közerkölcsiség elleni vétségekről szóló paragrafusa miatt bátran be lehetne csukni két esztendőre. Azután nagy lassan megindul a kocsi és ez épületes jelenetek a szomszéd ház előtt ismétlődnek. Ily botrányos dolgokat egy háromszázezer lakosú világvárosban még se kellene eltűrni; nemcsak Bécsben, de sokkal kisebb külföldi városokban rég megszüntették a szemetes kocsi utálatos intézményét. Minden egyes házban egy-egy nagy láda van elhelyezve, ebbe ürítik a szemetet, melyet aztán födött kocsikban éjjel visz el a városi szemétkivitel bérlője. Ajánljuk a fővárosi tanácsnak e példa követését." 1880. július 19. „Vásárigazgatóságés vásári rendőrség Ez ügyben érdekes leveiet közöl a »P. LI.« mai száma. E nyilatkozat annál figyelemre méltóbb, mivel épen Petykó János úrtól, a fővárosi vásárigazgatótól származik. Vásárrendőrségi viszonyainkat megdöbbentő színben tüntetik fel a következő sorok: » kötelességemneK tartom kijelenteni, hogy vásári rendőrség Budapesten nem létezik. Az e név alatt létező intézmény ez idő szerint annyira dezorganizálva van, a vásári ügyek vezetése, elintézése és ellenőrzése oly mesterileg össze van kuszálva a tanács, a vásárfelügyelők, a rendőrség, a kerületi elöljáróságok, az egészségügyi közegek és a vásárigazgatóság között, hogy egyik orgánum se tehet semmit a másik illetékességi körének megsértése nélkül. A napról-napra károsított közönség panaszai nagyon jogosak, csakhogy a hibát nem a vásárrendőrséget gyakorló hivatalokban, de a rendszer hiányában, az illetékességi fo-galmak zavarosságában, a vásári rendőrség fejetlenségében és e fontos ügy vezetésére vonatkozó irányelvek nem létezésében kell keresnünk. A vásárigazgatóság e pillanatban csak szomorú rom. A különböző törvények miniszteri rendeletek és tanácshatározatok oly szerencsésen összekavarták a vásárügyet, hogy most már senki se tudja, hogy mit szabad és mit kell tennie. Pl. az 1876. XIV. t. c szerint az államrendőrség ellenőrzi az élelmiszereket, de a büntetéseket a fővárosi szervezeti szabályzat N. R. 134. §a szerint a kerületi elöljáróságok szabják ki. A vásári igazgatóságnak ehhez semmi köze; az élelmiszerek körül elkövetett visszaélések miatt letartóztatott és eleibe állított egyéneket tehát kénytelen mindig a kerületi elöljáróságokhoz átküldeni; rendesen ezek is iiletékteieneknek tartják magukat s az államrendőrségre appellálnak. Az államrendőrség azonban azt szokta kijelenteni, hogy ezen dolgokkal nem törődik, s így a vétkesek megint visszakerülnek a vásárigazgatősághoz. A vásári biztosok pedig megrémülve e komplikált huzavonától; megszöknek a deliquens elől és igy az ügy rendesen szerencsésen befejeztetik.«" 1880. december 5. „Az utcák kullancsai Nagy városban nagy a nyomor. Ki a nagyvárosi életet nem a boldogság verőfé-