Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

METSZETEK - BARTA SÁNDOR Aranyásók (regényrészlet)

ahol rózsaszínű és opálos tortaszeletek alatt roskadoztak a kormánykeréknagyságú márványpultok. De volt már az utcában két bank és váltóüzlet, egy mozi és egy műpálmákkal teleültetett télikert is. S mint csillagpor a csillagok közt - megszámlálhatatlan volt a kávémérések, csemegések, kiskocsmák, trafikok, a hamis fogsoros üvegszekrényeikkel, ügyvédi és med. univ. tábláikkal a kapuk alá kirukkolt fogtechnikusok, a fiskálisok és orvosok, a kis aranykotyvasztók hadserege. A tervbevett villamosvonal-építés hozta őket ide, s most mindannyian várták, mint a vajúdó anya aggódó hozzátartozói, hogy a vonal megszülessen. Egyszóval, színarany volt minden ebben az utcában. S így csak természetes, hogy Köszler Lipót - akinek négy grundot elfoglaló hatalmas ócskavastelepe is volt a környéken - egymás után vásárolta össze a Korona utca eladó házait és telkeit. Időnként a legnagyobb felháborodással nyilatkozott arról, hogy ez a „kiváló központi útvonal" még mindig nem kapta meg a biztosra ígért villamosközlekedést. De ez érthető is, ha meggondoljuk, hogy Köszler tulajdonában volt a környék egyik legnagyobb sarokháza, amely ugyan a Ferdetorony utcára nyílott, a nagyobbik frontjával azonban a Korona utcára nézett. (...) Április végén már átforrósodott a város és a házak, a szűk Ferdetorony utcában fojtó hőséget fújtak az emberek arcába. Az üres telkeken virágzott az orgona. A bokrok áthajoltak a palánkokon és a ludtalpú ügynökök, süteményt kihordó pékinasok s a szénportól örökké gyulladásos szemű szeneslegények alájuk álltak, megrészegedni a tavasztól. Ám Brandl és Köszler nem sok örömet leltek orgonabokros telkeikben. A Korona utcában megcsúszott a föld, a gyorsan felhúzott bérházak vastraverz lábai megcsuklottak, az üzletekben feldúlt arccal járkáltak a kereskedők, a ragyogó jövőjű utca fölött fekete kendőbe takaródzott a nap. Két héttel ezelőtt még minden sírhantnyi telkecskéért, bedűlt sarokviskóért, mellszélességű üzlethelyiségért egymásra licitáltak a hivatásos és újdonsült spekulánsok. Mindenki vállalkozott és mindenki abból élt, hogy a másik is vállalkozik. A dolog néhány kisbank összeomlásával kezdődött. A merész álmú, kis pénzű krejzlerosokat, a hozományra nősült hivatalnokokat, a saját személyükben is hízásnak indult sertéshizlalókat, akik a nagy telekvásárlási végkiárusítás alatt valamelyik kisbank pultján levágattak maguknak egy keskeny csíkot a Korona utcai, arannyal átszőtt telekvégből - elfogta a pánik. Csak az egészen öreg rókák, a húszéves tapasztalattal rendelkező ingatlan-hiénák csóválták a fejüket: Itt valami nincs rendben! Ez a napfogyat-