Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

METSZETEK - TORMAY CÉCILE A régi ház (regényrészlet)

dolgozott. Aztán egy ácspiacra került. Aztán tovább. Előre. Felfelé. És a város nőtt vele, mintha a sorsuk egy lett volna. (...) Sokszor volt tél. Sokszor volt nyár. A gyerekek nem számlálták. Közben egy vasláncos állóhíd nőtt össze a két part felől a Dunán. Jégzajláskor sem szedték fel, szép volt és ott maradt egész éven át. Az Ország-úton sorfákat ültetett a magisztrátus. Esténkint olajlámpák égtek az utcákban és az Ulwing ház nem állt már magányosan a parton. A nagy ács telkeinek felszökött az ára. Falak bújtak ki a homokból. Utcák kezdődtek a puszta térségen, félben maradtak, odébb folytatódtak. Munka, élet, házak. Téglaházak mindenütt. Minden más lett. Csak Ulwing építőmester nem változott. Okos szeme éles és tiszta maradt. Egyenesen járt az épületállványokon, az irodában és az ácspiacon. Egy fejjel volt magasabb mindenkinél. A városházán féltek tőle. A vállalkozók gyűlölték. Ő pedig csak vásárolt és épített és lassankint babona lett az a hit, hogy amihez a nagy ács hozzányúl, az arannyá válik. (...) A két öreg egymásra nézett. Kedélyesen nevetni kezdtek. Az építőmester elnyűtt kicsiny könyvet vett elő az íróasztalából. A könyv borítékán kétfejű sas tartotta karmai közt a magyar címert. - Ez az én nemesi levelem. Se magamat, se mást nem adtam érte. Anna kinyitotta a könyvet. Lassan betűzte a megmunkált ósdi írást. ...Pozsony. Anno Domini 1797... Ulwing Kristóf. Tizenhat éves. Növése: magas. Arca: hosszúkás. Haja: szőke. Szeme: kék. Foglalkozása: polgári ácslegény. Anna elpirult. - Én voltam ez - és az építőmester a vándorkönyvre tette a kezét. Aztán sajátságos önérzettel nézett szét a szobában, mintha szemével mutatna rá arra, amit szerzett. Anna most értette meg először nagyatyjának ezt a tekintetét. - Szabad polgár vagyok! - mondotta Ulwing Kristóf. Rövidcsengésű hangja széppé és erőssé tette ezt a szót. És Anna kicsiny fejével öntudatlanul követte az öreg ember emelt fejtartását. Ulwing Sebestyén gondolata lassabban mozgott. Megakadt a vándorkönyvnél. - Emlékezel?... Ez a szó megint vitte az öregeket vissza az évek felett. A postakocsiról beszéltek. Felborult a Hatvani kapunál. A bécsi lovasstafétáról. Leitatták a Háromrózsa-vendégfogadóban.