Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

NEOLÓGIA ÉS ORTODOXIA - KARÁDY VIKTOR — PALÁSTI MÓNIKA Ecsetvonások a budapesti ortodoxiáról

sig, Leib, Hillel), de néha már magyart is találni (pl. Ede, Gyula, Elek) vagy olyat, mely elmagyarosított bibliai vagy más (német, nyugati) eredetre vall (Mihály, Károly, Gerzson, Nándor, Leó stb.). A nők névadási szokásait is a héber-német hagyomány uralta elsősorban, de itt sokkal nagyobb tér jutott már ezekben a korai nemzedékekben is a divatnak. így nemzetközileg vagy az országban elterjedt „divatnevek" is (pl. Róza, Júlia, Katalin, Erzsébet) is bekerültek a leggyakrabban választott nevek közé. Már ekkoriban sokszor előfordult kifejezetten népi magyar név is (pl. Borbála). A ritkábban választott s meglehetősen szétszórt, nagyszámú névanyagban domináltak azonban a jiddis-német (Ghane, Dwora, Száli, Heine, Scheindl, Feige, Reisel, Zsányi, Léni, Rézi stb.), a divatos német s esetenként magyar nevek mellett. A következő, a századvég évtizedeiben született nemzedékeknél már jelentős eltolódást találunk a divatos korabeli nevek felé a héber-jiddis nevek kárára. A férfiaknál ugyan a legnépszerűbb nevek között még mindig sok a héber eredetű (Dávid, Ábrahám, Mózes, Jakab, Salamon), de gyakran szerepelnek a korabeli „divatnevek" is (Sándor, Ferenc), sőt magyar nevek is (Gyula, Jenő). Ez utóbbiak már közel azonos súllyal jelennek meg a ritkábban választott nevek között, mint a jiddis-német nevek. Ezeknél a generációknál még tisztábban kitűnik, mint korábban, hogy a nőket érintő névadási modellek sokkal korábban belesimulnak az általános hazai gyakorlatba. A héber nevek itt már érezhetően visszaszorulnak, s bár a jiddis eredetűek még nem ritkán fordulnak elő, a nemzetközileg elterjedt nevek mellett, melyek uralják ezt a névanyagot (Róza, Teréz, Jolán, Erzsébet, Margit, Berta) megjelennek több-kevesebb gyakorisággal a kifejezetten magyar vagy magyaros hangzású elnevezések is (pl. Aranka, Sarolta, Piroska, Ida, Etelka). Az utolsó megfigyelt nemzedékeknél, melyek a századelőn indultak, már mindkét nemnél egyértelműen áttörtek a „divatnevek" és a magyar vagy magyaros nevek. Mind a héber, mind a jiddis eredetű névanyag eltűnőben van a legnépszerűbb nevek között. A férfiaknál csak az Izidort és a Sámuelt találjuk többször anyagunkban, a nőknél már egyáltalán nem szerepelnek gyakran (talán a Szeréna kivételével) ilyen, a vallási-kulturális hagyományra emlékeztető, s kollektív elhatárolódást, öndistinkciót kifejező nevek. A férfiaknál a viszonylag gyakran választott Gyula és Jenő mellett feltűnnek a millennium után ismét divatba hozott s vagy „ősinek" számító, vagy nyelvújítás-szülte (más nyelvből átmagyarított) nevek is (mint Zoltán, Béla, Kálmán, Győző). A nőknél történelmi veretű magyar nevet ugyan alig találni (talán az Etel kivételével), de a magyaros, bár legtöbbször nem magyar eredetű nevek (pl. Margit, Ilona, Anna, Erzsébet, Irma, Aranka, Piroska, Emma) a névanyagnak már igencsak jelentős részét szolgáltatják. A nevek kulturális szimbolikájának értelmezése igen komplikált feladat, hiszen a nyelvi-etnikai eredetre való utalást nem feltétlenül értelmezték a névadók ugyanúgy, mint a magukat bármily elfogultalatlannak tartó, de az érintett alkuitúrán kívül lévő kutatók, nem beszélve arról, hogy a