Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

NEOLÓGIA ÉS ORTODOXIA - KARÁDY VIKTOR — PALÁSTI MÓNIKA Ecsetvonások a budapesti ortodoxiáról

kontrollra, s ezeknek a családtól való erősebb függőségére is utal. Igaz, a menyaszszonyok nagyobbik része is „bevándorló" volt Budapesten, ők azonban minden bizonnyal legtöbbször családjukkal együtt érkeztek vagy már bevándorló családban születtek: ezért lehetett nagyobb hányaduk „helybenszülött". A férfiak, mivel felkerülésük indoka a biztonságkeresés mellett éppen a jobb fővárosi érvényesülési piacokra való jutás volt, inkább egyedül jöttek. A házasok közötti „bennszülöttségi" ráták egyenlőtlensége az egyéni, „stratégikus" migráció feltételeinek nemi egyenlőtlenségeit tükrözi. Az ortodox házasok rezidenciális koncentrációja pontosan igazolja az előbbiekből logikusan következő tényt, mely szerint az idővel nem csökkent a hagyományos vallásosság konkrét helyi beágyazottsága a legfőbb zsinagógákat és imaházakat körülvevő negyedekben. Mind 1919 előtt, mind azután az ortodoxia jóval több mint kétötöde a pesti VII. kerületben lakott, s körülbelül ugyanannyi jutott (bár az idővel valamelyest csökkenő arányban) a két szomszédos kerületre, a VI.-ra és a VIII.-ra. Ez az igen erős koncentráció ugyan meghaladta, de nem nagyon számottevően a fővárosi zsidóság egészének összpontosulását a pesti városrész négy legbelsőbb kerületében. Az ortodoxia és a neológia elhelyezkedésében a legjelentősebb eltérést az V. kerületben találjuk, mely egészében a kevéssé hagyományos vagy már kifejezetten elvilágiasodott zsidó polgárság és értelmiség lakókörzetének számított. Hasonlót lehet mondani a többi, nem központi kerületről, ahol az ortodoxia jelenléte statisztikailag elhanyagolható, míg a neológia, bár gyengébben, mint a pesti belkerületekben, mindenütt szignifikánsan képviseltette magát, elsősorban az asszimilációt legjobban elfogadó töredékeivel. Az ortodoxia tömbszerű települési hajlamát (mintegy önszegregációját) beszédesen illusztrálják a következő táblázat adatai. Végül nem zárhatjuk le az ortodoxiáról készített bármily sommás szociológiai vázlatunkat anélkül, hogy néhány felvételi adatunk felhasználásával ne vessük fel empirikusan a budapesti ortodoxiának a nemzeti jellegű asszimilációban való részvétele kérdését. Köztudott, hogy az ortodox vallásosság hosszú ideig elidegenítőleg hatott a nemzeti asszimilációs mozgalomra, főképp mert ez a hagyományőrzésre beállított felekezeti kisebbség a világi jellegű „kölAz 1911 és 1931 közötti ortodox házasok (menyasszonyok és vőlegények) és az egész zsidó népesség lakóhelyi megoszlása 1930-ban Budapesten kerületek szerint V. VI. VII. VIII. IX. más összes ortodox házasok, 1911 -1919 4,7 20,4 43,3 25,6 4,0 2,2 100,0 ortodox házasok, 1920-1931 6,8 19,5 44,2 19,5 3,8 6,1 100,0 egész zsidó népesség (1920)* 10,9 22,6 32,0 15,5 5,9 12,9 100,0 * Budapest Székesfőváros statisztikai évkönyve, 1913-1920, 33.