Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

NEOLÓGIA ÉS ORTODOXIA - CSORBA LÁSZLÓ Jákob háza, Izrael sátra

ezen belül pedig sajátos szimbóluma a tör­ténelmileg kialakuló magyar nemzet zsidó hitű vagy származású tagjai közösségi sor­sának. Meisel és a második főrabbi, Kayserling Mayer még németül szónokol­tak, de utóduk, Kohn Sámuel, a jeles tör­ténetíró már magyarul hirdette a mózesi igéket, végpontjára juttatva azt a mintegy fél évszázaddal korábban megindult folya­matot, amelyben a szertartás szavai még az atyák nyelvén, de az alkalmi mondanivaló már a magyar nemzetbe gyökeresedő fa­kén csendült fel a gyülekezet házában. Említettük az 1860 decemberében tartott „testvériesülési" ünnepélyt; nos, emellett a Széchenyi István, Teleki László, Deák Ferenc vagy Kossuth Lajos tiszteletére tar­tott gyászistentiszteletek is jelzik, milyen hamar otthonra talált a Himnusz is a Dávid-csillaggal díszített falak között. De épp ezért az épület könnyen válhatott gyil­kos indulatok céltáblájává abban a korban, amikor az ember úgy lealjasult, hogy kö­zépkori előítéletekből és csúsztatott ta­pasztalatokból gyúrt össze bűnbakot a ma­ga antiszemitizmusnak elkeresztelt torz antikapitalizmusa számára. 1919 őszén si­került időben felfedezni egy elrejtett bom­bát, de 1931 tavaszán egy merénylő revol­vergolyói kioltották két hívő - köztük egy gyermek - életét, 1938 februárjában pedig kézigránátot hajítottak a péntek esti isten­tiszteletről kiáramló tömeg közé. A háború idején 27 találat érte a templomot, de 1944-ben helyet adott egy munkaszolgála­26. Raj i.m. 11-12., Schöner i.m. 13. - A magyar nyelvű hitszó­noklatra lásd Mandl Bernát: Az első zsinagógai magyar beszéd. Egyen­lőség WJ/M. 10. 27. Handler, Andrew: Don. The Life and Times of Theodor Herzl in Budapest (1860-1878). Alabama, 1983. (továbbiakban: Handler) tos századnak, és jó néhány esetben hú­zódtak oltalmába a körülötte felállított get­tó lakói. 26 Dori a Dohány utcában Meleg fényű barna szem, a finom gyer­mekarcból a korán érő öntudat határozott pillantása - ez az első benyomás, ha a fiatal Theodor Herzl ifjúkori családi fényképeit nézegetjük. Az öntudat gyökereit a Zi­monyból felköltöző zsidó kereskedőfamí­lia, avagy a pesti Diamant-rokonság felső­középosztályhoz illő jómódjánál is inkább táplálhatta a fiú korán bontakozó irodalmi tehetsége. De vajon miféle közösségi kö­tődés húzódott az alakuló gondolatok hát­terében? Születésének helyszíne ugyanis szimbolikusan magában rejtette egy sajá­tos predesztináció esélyét. Alig fél éve szolgálta Meisel főrabbi pesti híveit a szin­te még festékillatú, frissen elkészült Do­hány utcai zsinagógában, amikor 1860. má­jus 2-án, az épülethez északról csatlakozó, klasszicista oszlopokkal díszes bérházban világra jött a kis Dori. A meglett férfi ne­vezetes naplójában, leveleiben azonban hallatlanul kevés a magyar fővárosban el­töltött első tizennyolc évére - a modern pszichológia szerint a személyiség kialaku­lása döntő periódusára - vonatkozó utalás. Biográfusai a német nyelv és irodalom irán­ti eredendő szerelmével, illetve a magyar zsidók nacionalizmusa, túlzott asszimiláci­ós és névmagyarosító igyekezete iránti ide­1-2. - Az egész Herzl-irodalomra nézve tipikusnak mondható, hogy pl. a halálának negyedszázados évfordulójára megjelentetett repre­zentatív emlékkötetben csupán az életrajzi kronológiában van egy jelentéktelen utalás Budapestre, lásd Theodor Herzl. A Memorial. Ed. Meyer W. Weisgal. New York, 1929.

Next

/
Thumbnails
Contents