Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

NEOLÓGIA ÉS ORTODOXIA - CSORBA LÁSZLÓ Jákob háza, Izrael sátra

Jákob háza, Izrael sátra Kultikus terek a Dohány utcában és környékén CSORBA LÁSZLÓ T

alán nem volt véletlen, hogy éppen a pesti zsidóság egyik települési területén, a leendő Dohány utca táján működött a régi századfordulón egy dohányüzem. A füstölnivalót ugyanis a termelő nagybirtokkal szoros gazdasági kapcsolatban álló terménykereskedők forgalmazták, akiknek akkoriban mintegy háromnegyede a zsidóság köréből származott. Igaz, éppen Pesten a kiváltságolt, zömében német eredetű polgárság jó ideig féltékenyen vigyázott rá, hogy a zsidó konkurencia nemhogy megtelepülni vagy ideiglenesen lakni, de még csak átutazni is alig-alig tudjon a Budával átelleni parton. Az emberbarát autokrata, II. József császár azonban 1783-ban kiadott rendeletével megnyitotta a zsidóság előtt a szabad királyi városok kapuit, így megindult Pestnek erre - az akkoriban még külvárosnak számító - környékére is a zsidó lakosság nagyobb arányú betelepülése. Amíg 1787-ben csupán 14, addig 1820-ban már 549 „Mózes-hitű" családot írtak össze a pesti számlálóbiztosok; közülük 354 családfő kereste kereskedéssel a kenyerét. Országos lélekszámuk gyarapodása egyébként 1825 és 1869 között a legdinamikusabb: két és félszeresére, 190 ezerről 542 ezerre növekszik.

2 Ám ha ebben a korszakban a terménykereskedelemben, illetve a hitel- és váltóügyletekben már csökken is a zsidóság részesedése, azért nemigen tekinthető véletlennek, hogy például a legnagyobb dohánykereskedők - a különleges pályát befutó görög bankárt, Sinát most nem számítva - a zsidó származású (még ha időközben ki is keresztelkedett) üzletemberek köréből valók. A történelmi szimbólumok nyelvén ugyanis ez azt jelenti, hogy akaratlanul is