Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

KOVÁCS ANDRÁS ELŐSZÓ

Előszó 1925-ben Budapesten is megjelent a bécsi író, Hugo Bettauer provokatív utópiája „Nagyváros zsidók nélkül" címmel. A könyv szatirikus vízió egy antiszemita kormány által „zsidótlanított", lódenbe öltözött, provinciális unalomban tengődő nagyvárosról, Bécsről. Bettauer könyvecskéjebármily hátborzongatóan hangzik is ez ma - rendkívül szórakoztató. A humor forrása egy közhelyes írói fogás: az abszurd megvalósulásának önkínzóan élvezkedő ábrázolása. Mert ami a háború után valósággá vált, az a megelőző évszázadban abszurdnak tetszett: Bécs, Prága, Berlin, Budapest, a modern közép-európai nagyvárosok arculatához ugyanolyan elválaszthatatlanul tartoztak hozzá a zsidók, mint az újonnan kialakított bulvárok, közparkok és sugárutak. Akárcsak Bécsbe és Berlinbe: a zsidók nagy része a 19. század második felében, a nagy fellendülés korában vándorolt be a magyar fővárosba is. Míg az egyesítés előtti években csak valamivel több mint 40 ezer zsidó élt Pesten, Budán és Óbudán, addig a századfordulóra számuk majdnem megnégyszereződött, és arányuk a város lakói között 16%-ról majd 24%-ra emelkedett. Az önmagában is sokszínű zsidó népesség és a városlakók többi csoportja a nagyváros olvasztótégelyében az évtizedek alatt egyre inkább hasonulni kezdett egymáshoz. De az akkulturáció egy új kultúra létrejöttével járt: a modern városéval. Sokan lelkesedéssel, mások ellenérzéssel figyelték ezt a folyamatot. A korszak magyar liberálisai, a polgárosodás sürgetői és az asszimiláció zsidó szószólói számára Budapest a termékeny egybeolvadás, a „korrobori" szimbólumává vált, amelynek eredményeként kinőtt a magyar kultúra új, Nyugat felé kapaszkodó ága. Másokat viszont a modernizáció termékeny rombolása, az akkulturáció okozta megrázkódtatások a nagyváros elkeseredett ellenfelévé tettek. Számukra Budapest a nemzeti hanyatlás szimbóluma lett, a hagyományos nemzethordozó rétegeket és értékeket szétdúló és gyökértelen idegeneknek, élősködő „gyarmatosítóknak" végtelen teret nyitó monstrum. A konfliktus hullámai máig fel-felcsapnak, miközben a város és a benne élő zsidók története, identitása végképp elválaszthatatlanná vált. A budapesti zsidók számára a Monarchia-beli aranykor és a két háború közti szorongatottság, a gettó, a Duna-part és a mégis-itthon-maradás, a polgári eg-