Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)
AZ ASSZIMILÁCIÓ KORA - VÖRÖS KÁROLY Wahrmann Mór - egy zsidó politikus a dualizmus korában
pedig Prágában folytat teológiai tanulmányokat. Prágából 1781-ben tér haza, miután gazdag házasságot kötött, és apósa kívánságának megfelelően rabbi kíván lenni. A sajátos zsidó (de a kor más vallásaira is jellemző) értékrendben az első lépést téve meg ezzel a társadalmi emelkedés felé egyelőre még a zsidó társadalmon belül. Sikeres döntés: ezt megvalósítandó egy évet Posenben segédrabbiként működik, majd már Magyarországon, Keresztúron választják rabbivá. 1796-ban a pesti hitközség hívja meg rabbinak: azt elfogadja, és haláláig (1826) ott is marad. Amszterdami és kasseli minták után 1814-ben - a konzervatívok nem kis ellenállásával szemben - megszervezi a pesti hitközség első modern iskoláját. Eléri, hogy 1825-ben a kancellária rendelettel teszi kötelezővé a középiskolás zsidó diákok számára a heti egy hittanórát, majd ezt a kötelezettséget kiterjeszti az egyetem zsidó hallgatóira is. h\zek az intézkedések a nem zsidó iskolafenntartók számára a zsidó rítus tűrésének korábban hallatlan kötelezettségét jelentik. Haláláig szigorúan ortodox vonalat visz, de a vallási és világi tudományosságot összekapcsolhatónak tartja. Négy lánya és öt fia születik. Gyermekei generációjában, a második nemzedékében a családon belül az életutak már kettéágaznak. Wahrmann Dávid József pesti (nyilván piarista) középiskolai és bölcsészeti tanulmányok után Galíciába költözik; 1826-ban a pesti hitközség meghívását apja rabbi-székébe nem fogadja el, és Galíciában marad. 1840-ben azonban enged a nagyváradi hitközség meghívásának. Kiváló retorikus és hermencutikus, amellett jeles Biblia- és Talmudkutató; 1847-ben (jól érezve a német szónoklatnak az alkalomhoz nem illő voltát, viszont magyar tudásának elégtelenségét is) a hitközség nevében ragyogó latin nyelvű szónoklattal köszönti a városba érkező István nádort. 1848-ban a hitközség ügyes vezetésével általános népszerűséget szerzett magának. 1852-ben azonban meghal. Wahrmann Jehuda (1793-1868) szintén a pesti piarista gimnázium tanulója, majd az egyetemet látogatja, ahol filozófiában a felvilágosodott Schaedius Lajos tanítványa; ő már magyarul is tanul. Hebraista, majd teológiai tanulmányokat ő is Prágában folytat. Első exegetikai kísérletei után visszamegy Pestre: itt jelenteti meg 1836ban a bibliai és talmudi szóképek (a trópusok) rendszerét, majd e trópusokat a költészetben és a prózában tárgyaló munkáit. 1833-ban házassága révén ő is Galíciába költözik, az ottani zsidókra nehezedő nyomás elől azonban visszatér Magyarországra: előbb Miskolcra, majd Pestre. Mindkét városban különböző gazdasági vállalkozásokba kapcsolódik be, de nem nagy sikerrel. Óbudán a zsidó iskola vezetését vállalja, amit nagyon aktívan lát el: talán ennek is része lesz abban, hogy 1848-ra teljesen tönkremegy. Az apai hitközség ekkor dajanná, a rabbi helyettesévé választja, és haláláig meg is marad ebben a tisztségében. 1861-62-ben kitűnő német nyelvű iskolai hittankönyveket ír a zsidó tanulók számára. Mayer Wolf ( 1795-1859) ugyancsak Pesten születik, ő azonban már elhagyja az eddigi utat: textilkereskedő lesz. A mai Anker-palota helyén lévő textilüzletét (melyet feleségének, Weiss Reginának apjától vett át) később a mai Hercegprímás utca 10-be, majd az Akadémia utca 5-be helyezi
