Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

ZSIDÓK A KOMMUNIZMUSBAN - MIHANCSIK ZSÓFIA INTERJÚI „Szóval azt mondja, aki zsidó, tartsa magát zsidónak?"

hogy sokkal több SZDSZ-es van, mint zsidó. De a zsidók többsége sajátos módon MSZP-s vagy SZDSZ-es, amivel én megint nem értek egyet. Vadnacionalistáknak kellene lenniük? Semminek! Párton kívülinek. Én hatvanöt éves elmúltam, és sohasem voltam párttag. Miért kéne nekem bármelyik pártba belépnem? Magának nem kell, de ha ők úgy gondolják... Ha a fiával ilyen toleráns... Én mindenkivel toleráns vagyok. Bárki beléphet ide vagy oda, nyilatkozhatja ezt vagy azt, de az embernek mindig át kell gondolnia, hogy valami jó vagy sem. Én Auschwitzban voltam, és csak arról az egy lágerről, ahol én voltam, három könyvet írtak: Betlen Oszkár, Primo Levi és Elie Wiesel. Mindhárommal együtt voltam a lágerben, Betlentés Wieselt jól ismertem. Elsőként vittek el minket Nagykanizsáról, és utolsóként jöttem vissza, mert az oroszoknál szabadultam fel -, és nem írtam erről könyvet. Önkéntes voltam Izraelben a függetlenségi háborúban - 48-ban, tizenkilenc éves koromban -, és arról se írtam könyvet, nem is nyilatkoztam róla: mikor onnan haza jöttem, nem szedtek ki belőlem egy büdös szót sem, se jót, se rosszat. De szolgáltam utána a magyar hadseregben is két évet, egy szó nélkül. Tehát nem arról van szó, hogy gyáva volnék. De nem láttam ezekben semmit, ami közérdeklődésre számott tartott volna. Nagyon érdekel, hogy miért jött vissza. Több okom is volt rá. Az egyik az, hogy a szüleim itt éltek, és nem jöhettek utánam. Hárman három helyről kerültünk elő a láger után - ez dunántúli rekord volt, noha negyven rokonom veszett oda -, és anyám, mikor megmondtam neki, hogy kimegyek önkéntesnek, totálkáros lett. De mikor azt mondtam neki, hogy nagyon szégyellném magam, ha nem tenném, akkor azt felelte, menj fiam, de vagy mi is utánad megyünk, vagy te gyere haza. Izraelben viszont, már a leszerelésem után, nem tudtam olyan körülményeket teremteni, hogy kivitethessem őket. Lehet, hogy innen elengedték volna a szüleimet S l-ben, bár nem valószínű. 53-ban tudom, hogy háromezer zsidót engedtek ki. De nem volt hova vinnem őket, márpedig én velük akartam élni, legalábbis egy országban. Es miért nem volt rá módja? Anyagilag álltam úgy, hogy vagy egy házépítésbe beszabhattam volna, vagy lakhattam volna egy olyan szövetkezeti faluban, ahol a termelőeszközök nem közösek, de az értékesítés és a beszerzés igen. Itt be kellett fizetni egy összeget, és akkor az ember kapott egy primitív házat, valami termelő-