Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)
ZSIDÓK A KOMMUNIZMUSBAN - STANDEISKY ÉVA A kommunista polgárellenesség
mad." A még október 23-a előtt jelentkező „kispolgári, anarchista nézetek" továbbra is uralják a szellemi életet, amelyet tovább fertőz a „szovjetellenes nacionalizmus" és a „Nyugat előtt hajbókoló kozmopolitiz» 19 mus . A polgári ideológia veszélye a forradalom mellé állt kommunista írók megbüntetése (erről később részletesebben lesz szó), valamint a népi írókkal való viszony rendezése kapcsán is szóba került. Ez utóbbi záróakkordja az Állásfoglalás a népi írókról című pártdokumentum elkészítése volt, amelyet 1958 áprilisában vitatott meg az MSZMP Politikai Bizottsága. Az anakronisztikus osztályillúziók képviselői (Kádár János, Nemes Dezső, Biszku Béla, Marosán György) leginkább a „paraszti demokrácia", „paraszti szocializmus" kifejezéseket nehezményezték az állásfoglalás-tervezetben. „A marxizmus szerint paraszti demokrácia nincs - mondotta Kádár János -, csak szocialista és burzsoá demokrácia van. [...] Nem lehet lebegni két osztály között." Kádár János felfigyelt arra, hogy a népi író-problematika előtérbe kerülésével egyidejűleg erősödtek a párton belül a polgári származású - mindenekelőtt a zsidó eredetű - értelmiségiek elleni hangok. Kádár a kommunisták nem népi író ellenfeleit urbánusoknak nevezte. Szóhasználata világosan jelzi az ideológiai fogalmak ér19. „Az irodalmi élet egyes kérdéseiről. Az MSZMP KB Tudományos és Kulturális Osztályának előterjesztése." 1957. márc. 14. M01 288.1 33/1957/1 .o.e. 18-23. o. A dokumentumot más forrásból idézi: Huszár Tibor: Mit ér a szellem, ha... Szabad Tér K. Bp. 1990. 162.0. 20. Korábban már utaltam arra, hogy 1952-ben Révai szintén a napi politikai helyzethez igazodva aktualizálta a harmincas évekbeli népi-urtelmezése körüli zűrzavart, bizonytalanságot, amely a beszűkült, torzult szellemi élet következménye volt. 20 Kádár a munkásságra hivatkozva tagadta az urbánus-veszélyt: „A paraszti demokrácia mellett mondotta Kádár - még egy veszedelmes nézettel találkoztam. Azt mondják, hogy az urbánusok ettől rosszabbak. Ez nem igaz. Ha politikai tömeghatását nézem, ez (ti. a népiek mozgalma) volt a rosszabb. Volt idő - vetette közbe Aczél -, amikor Ignotus és társai komoly veszedelmet jelentettek." Kádár ezzel sem értett egyet: „A munkástömegekre nem voltak politikai befolyással, a párttagságra nem voltak veszedelmesek, csak a polgárságra. Ez az irányzat tehát nem olyan veszedelmes, mint a népieseké. ...Tagadom tehát, hogy az urbanizmus (sic!) rosszabb lett volna." Polgárellenesség az 1957-es periratokban A kommunista reformellenzék írótagjai, a potenciális renegátok 1956-ban egyre közelebb jutottak ahhoz, hogy valódi renegáttá váljanak. Átalakulásuk folyamatát önkényesen zárták le a kádári megtorló hatóságok, amikor politikai bűnténnyel vá21 dolták őket. Az első íróper majdani egyik vádlottja ugyanúgy vélekedett Déryékről, mint az íróperek koncipiálói. Molnár Zoltán ezt írja a „Déry-Benjámin-Zelk csobánus ellentétet, kevéssé meggyőzően. A Magyar Értelmező szótár nem tud mit kezdeni az „urbánus" szóval a „szocializmusban vagy szocializmust építő társadalomban". A legegyszerűbb megoldást választja: csak az általános, illetve a harmincas évekre vonatkozó jelentéséről ír. 21. Az úgynevezett „kis íróper": Varga Domokos és társai - Molnár Zoltán, Fekete Gyula és Tóbiás Áron - pere.
