Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

ZSIDÓK A KOMMUNIZMUSBAN - STANDEISKY ÉVA A kommunista polgárellenesség

gatartásnak és a helyes ideológiának. A proletárszármazású szociáldemokrata árulók az értelmiségi származású proletárforradalmárokkal szemben szintén mindig a polgári származást vetették fel. [...] A szociáldemokrata neveltetés vagy a frakciós múlt egyáltalán nem jobb, mint például az Eötvös-kollégiumi múlt vagy mint valamely kávéházi literátori múlt. [...] Nekünk kedvesebb egy olyan volt polgári értelmiségi, aki leküzdötte polgári örökségét, mint egy olyan volt szociáldemokrata vagy frakciós munkás, vagy deklasszált kispolgár, aki nem küzdötte le." Szavainak éle főként Benjámin László ellen irányult, akiről köztudott volt szociáldemokrata múltja, valamint az, hogy munkás környezetben 13 el. Révai a fentebbi idézetben az akkori általános szóhasználattól - és saját szóhasználatától is - eltérően nem mosta egybe a „polgár" és a „kispolgár" fogalmakat: az „értelmiségi polgárt" és a „deklasszált kispolgárt" lényegében életmódja és műveltsége alapján különböztette meg egymástól. Révai záróbeszéde következő mondatában „a származás felhánytorgatását" káros demagógiának nevezte: „ez és a nyomában járó bomlás arra vezet - figyelmeztetett -, hogy új viszonyok között, más köntösben, de felújul a régi népies-urbánus ellentét". Az ötvenes évek elején a fentebbi Révaifóbia minden alapot nélkülözni látszik. A Felelet-vita lényege jóval prózaibb: a hatalom kegyelt írói megérezték kilátástalan 13. A költő származása homályos: a Szombat] 992. októberi számában két cikk is utal Benjámin családi hátterére: az egyik szerint a költő helyzetüket, azt ugyanis, hogy feltétlen párthűségükkel megfosztották magukat az alkotómunka lehetőségétől. Felgyülemlett feszültségeiket vezették le azzal, hogy egymásnak estek. Révai is megérezhette, hogy elvesztette a játszmát, ezért volt szélsőséges, dühödt és kapkodó. Megérzései nem voltak rosszak. Az 1952-ben még egymással szembenálló írócsoportokból kerülnek majd ki a kommunista reformellenzék legnevesebb képviselői. A reformellenzék és a polgárságból jött kommunisták A „polgár-probléma" a kommunista ellenzék formálódásában is szerepet játszott. A polgári származású írók oldani akartak azon a lelkiismeretfurdalásos állapoton, amelybe a kommunista pártban eltöltött évek után jutottak. Rájöttek arra, hogy neofita túlbuzgóságuk vakká és süketté tette őket a hibák iránt, s olykor maguk is az eszme eltorzítói lettek. Ráeszméltek, hogy becsapták önmagukat. A csalódás a hitet megtestesítő vezetőkben - és önmagukban - sokuknál olyan lelki megrázkódtatást okozott, amely logikusan vezetett el egy megtisztult szocializmus akarásáig. A teljes kiábrándulásig csak kevesen jutottak el, s ők is évekkel, évtizedekkel később. Legismertebb képviselőjük megint csak Déry Tibor. Déryt 1953-54-ben mindenekelőtt az alkotói szabadság bővítésézsidó eredetű, a másik szerint nem az. Litván György: Isidó szerepvállalás a magyar kommunizmusban, antisztálinizmusban és 1956-