Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)
ZSIDÓK A KOMMUNIZMUSBAN - STANDEISKY ÉVA A kommunista polgárellenesség
óhatatlanul zsidóellenes hangsúlyt kapott. „Erősen megtizedelve, földrajzi kiterjedésében szinte kizárólag a fővárosra szűkítve, a maradék zsidóság még némileg alkalmas volt 1945 után is polgári funkciójának betöltésére. Ekkor megfordul a képlet: amíg korábban a zsidót ütve a polgárt találták, addig most a polgár a cél és a zsidó a találat" — írja Varga László. 3 Karády Viktor a zsidóellenesség kontinuus elemeit kapcsolja a második világháború utáni változásokhoz: „A baloldali pártok hivatalos ideológiáját adó antikapitalista demagógia, amely találkozott a népies mozgalmak polgárellenes demagógiájával, folytatta a magánvállalkozás, a kockázatvállalás, a tehetség és a munkabefektetés egyéni amortizációjának devalválását, majd megbélyegzését - lényegében abban a szellemben, melyet a polgárellenes, úri középosztálybeli zsidógyűlölet már olyan gazdagon kidolgozott volt. A zsidó kis- és nagyvállalkozó, aki néhány éve még származása miatt került a kiszolgáltatott üldözött helyzetébe, ezúttal mint »osztalyidegen« játszhatta ugyanezt a szerepet. Az 1945 előtt zömében a polgársághoz tartozó zsidók 1945 után a kommunisták szemszögéből „reakciósok", „osztályellenségek" lettek, hacsak fel nem adták, meg nem tagadták korábbi életüket. A polgárzsidó családból jött kommunista osztályhátteréről még csak lehetett beszélni, a zsi1. A polgórellenességről In: Fejtő Ferenc: Szép szóval. Ars Scribendi, Bp. Nyilvánosság Klub-Századvég, 1992.288-306. o. 2. A magyar vonatkozásokról lásd Standeisky Éva: Antiszemita megmozdulások a koalíciós időszakban. Századok, 1992. 2. szám 284-308. old.; Varga F. János: A miskolci népítélet. In: Skandalum, Magyar közéleti botrányok. Szerk.: Gerő András, Budapest, T-lwins, dó eredet azonban a nyilvánosság előtt tabutéma volt. A zsidókat ért 1944-es trauma szinte a kommunisták karjaiba lökte a magyarságukban jóvátehetetlenül megbántott zsidók egy részét. Sokan gondolták úgy, hogy a kommunista mozgalomban nincs, nem lehet faji megkülönböztetés, zsidókérdés; antiszemitizmus a szocializmusban nem létezik. A mindennapok gyakorlata olykor megcáfolta az elméletet. Sokakat megdöbbentett, hogy a kommunisták befogadták a pártba a „megtévedt kisnyilasokat", és szemet hunytak szövetségeseik, egyes parasztpárti baloldaliak antiszemitizmusa felett. A kommunisták becsülték a pártba betértek, illetve a párthoz csatlakozók antikapitalizmusát, és rosszallották ideológiai eltévelyedéseiket. A koalíciós időszakban a kommunista párt vezetői azért nem léptek fel határozottabban szövetségeseik antiszemitizmusa és nacionalizmusa ellen, mert a hatalomért folytatott harcban szükségük volt támogatókra, utána pedig néhány évig úgy gondolták, hogy a proletárdiktatúra tisztítótűzén átment társadalom megszabadult a zsidóellenességtől és a faji elfogultságtól. 1945 után antiszemiták is jócskán bekerültek a kommunista pártba. A kommunista ideológiai tanok sokukra semmilyen hatással nem voltak. Mások úgy váltak lelkes kommunistává, hogy antiszemitizmusukat polgárellenességgel maszkírozták. Ugyan1993.194-215. old. 3. Varga László: A magyar zsidóság 1945 után. Hiány, 1990. február 27.9.0. 4. Karády Viktor: Szociológiai kísérlet a magyar zsidóság 1945 és 1956 közötti helyzetének elemzésére In: Zsidóság az 1 945 utáni magyarországon. Magyar Füzetek, Párizs, 1984.133.0.
