Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

ZSIDÓK A KOMMUNIZMUSBAN - STANDEISKY ÉVA A kommunista polgárellenesség

ZSIDÓK A KOMMUNIZMUSBAN A kommunista polgárellenesség STANDEISKY ÉVA A

Magyarországon nem túl erős, vallásilag, társadalmilag igen megosztott polgárság az 1948-49-es államosításokkal végképp gazdasági létalap nélkül maradt, a politikai, ideológiai cenralizációval pedig a közéletből is kiszorult. A sajtó, a rádió, a könyvek nap mint nap azt sulykolták az emberek fejébe, hogy küzdjenek a „káros polgári, kispolgári maradványok" ellen, szakadjanak el múltjuktól: mindennapi szokásaikat, gondolkodásmódjukat az újhoz, a megvalósuló szocializmushoz igazítsák. A „polgári" tehát a leküzdendő múlt megjelölésére szolgált, a polgárellenesség pedig a „szép, új világért" folyó harc szerves része lett. Antiszemitizmus és polgárellenesség Magyarországon a zsidóknak meghatározó szerep jutott a késve indult polgári átalakulásban. Ezért a polgárellenesség gyakran antiszemitizmussal párosult. így volt ez a radikális jobboldali és a radikális baloldali antikapitalista ideológiák esetében is. Alig néhány hónappal a második világháború vége után a kelet-európai kommunisták egy része cinikus kísérletet tett arra, hogy az antiszemita érzelmeket kihasználva tömegeket mozgósítson antikapitalista céljainak elérése érdekében. A kommunisták „zsidózásának" azonban más volt a motívuma, minta szélsőjobboldali antiszemitizmusnak. Amikor a kommunisták a „polgár" helyett olykor „zsidót" mondtak, többnyire az osztályharcos indulat vezette őket: a polgárban a polgár-zsidót, a kizsákmányolót látták. Az osztályszempontú szelekció azonban olykor